2015. június 10., szerda

Visszatértem!

Hallihóka minden drága olvasómnak!
Lassan de biztosan nekilátok a blog újratuningolására és folytatására :D remélem senki sem haragszik az eltűnésemért de nyugalom. Ezen a héten felkerül az új fejezet, új design-el új cselekménnyel és egy sok tapasztalatot szerzett íróval :) addig várjatok türelemmel.

2015. március 21., szombat

Blog felfüggesztése

Sziasztok
Sajnos nem jó hírt hoztam. Határozatlan időre befejezem a blogolást. Hogy miért? Egyszerűen nincs rá elég időm plusz valahogy az ihletem is elment, illetve már már fölöslegesnek tartom az egészet...
akik szerették Lucy történetét nyugodjanak meg kb nyáron vagy még előbb visszatérek.... 
U.i.: mielőtt elmegyek átalakítottam a desing-et így  kaptok egy kis spoilert :D

2015. február 19., csütörtök

21.Rész: Mi újság a Sweet Amoris-ban?:Rosalya napja (Első rész)

Kedves olvasóim!
Nagy nehezen kitaláltam a folytatást végre :3 A mostani fejezetben Rosalya szemszögéből fogunk látni,hogy meg tudjuk mi is történik,amíg Lucy távol van.
Mint mindig most is várom a véleményeket, kritikákat és a kekszet is elfogadom ^^

Reggel boldogan pattantam ki az ágyból és mentem a fürdőszobába.Gyorsan elkészültem a sminkemmel,felvettem a ruháim és vissza siettem a szobámba. ahol Leigh még mindig alukált,mint valami édes kiskölyök kutya.Óvatosan fölé hajoltam,és simogatva keltegettem, mikor ő gonoszul megragadott,és maga alá szorított engem.Nem erőszakból tette félre ne értsetek,gyakran ez csinálja amikor valami jó dolgot szeretne mondani,így vigyorogva engedtem hogy a helyemre irányítson,közben elkalandozott a szemem a feszes kocka hasán. És igen,ő az én fiúm! Leigh gyönyörű fekete szemei fölvette a tekintetem,és mosolyogva az arcomat kezdte simogatni:
-Boldog évfordulót Édesem!
-He?.....Az ma van?-vontam össze a szemöldököm a döbbenettől. Teljesen megfeledkeztem az ilyen kis semmiségektől azok után ami Luy-val történt.Nagyon aggódom szegényért,és még Lysandert is helyre kell raknom,arról nem is beszélve hogy mi lesz a zenekarral, nemhogy még évforduló....
-Sejtettem,hogy el fogod felejteni.-nevetett.-Mostanában elég szétszórt vagy....minden rendben?
-Hát....csak az öcséddel van egy kis zűr,és Lucy nagyon kivan...nekem meg rossz előérzetem van velük kapcsolatban.
-Miért összevesztek?-Babrált a hajammal Leigh
-Te nem is tudsz róla? Szakítottak!
Leigh értetlenül nézett tovább ezért töviről hegyire elmondtam a dolgokat. Néha hümmögött és megjegyzéseket fűzött hozzá,közben pedig felöltözött. Miután végeztem a mondókámmal lementünk reggelizni.
-Beszélek Lysander fejével,túl durva amit tett.-jegyezte meg a fiú.
-Rendben,de most már indulni kéne.-Néztem az órára.
Egy búcsúpuszi és már el is indultunk. Én az iskolába,Leight pedig a butikba. Út közben feltettem a fejhallgatóm és a gondolataimba mélyedtem. A suli előtti szokásos helyünkön vártam szép csöndben a többieket,közben pedig leültem a padra és tovább írtam a notebookomon a regényem:
Szerelem a háborúban: 10. Fejezet
Arina megbabonázva nézte a hatalmas cári bálterem népét.Egyszerre volt izgatott és aggodalmas.Ahogy a nagy emberáradatot nézte egyszer csak megpillantotta a felé közeledő Alexandert.A német fiú vörös báli frakkjában könnyen kitűnt a tömegből,és sokan megbotránkozva figyelték az orosz lány felé vetülő szenvedélyes pillantásokat.Kezet csókolva felkérte Arinát táncolni,majd a terem közepén szorosan egymáshoz simultak és lágy pörgésbe kezdtek. Mindketten vágyakozva pillantottak egymásra,mintha szavak nélkül is értenék egymás szavait. Mikor még többen érkeztek a terembe, a két fiatal csöndesen kisomfordált az erkélyre. A kiszűrődő zenére mosolyogva ölelték át egymást. Arina kipirult arccal figyelte a vidám Alexandert, majd egy kósza tincset megigazítva végigsimította a fiú arcát. Alexander kihasználta az alkalmat és még közelebb húzta magához.Érezte,hogy ez az a pillanat,amit nem szalaszthat el,ezért egyre közelebb hajolt a lány forró ajkaihoz...

-ROSALYA!!!!-kiabálta túl a fejhallgatómat Tara.
Gyorsan levettem,majd a laptopomat becsukva a szöszire kezdtem figyelni. A lány éppen borzongva dugta az orrom alá az irodalom füzetét és kapkodva kérdezte mennyit tudok a dolgozatra. Megnyugtatóan a hátát veregettem és mondtam hogy üljön mellém,mert mindent tudok kívülről. Mosolyogva megköszönte majd elővett egy hamburgert és elkezdte majszolni.
-Ha ennyit eszel a végén még meghízol!-vigyorogtam a lány arcába.
-Én soha!-hüledezett.-Majd hip-hop edzésen ledolgozom.-harapott bele az ételébe.
-Ez esetben helyettem is dolgozd le!-vettem elő egy szendvicset.
Akkor csöndben csatlakozott hozzánk Violett aki ismét egy gyönyörű rajzon dolgozott. Csodálva néztük ahogy a ceruzával bánik. Közben a szemem sarkából láttam ahogy megérkezik Lysander is annak a törpe lolinak a kíséretében, és döbbenten tapasztaltam, hogy a közelünkbe se jön, inkább egyedül ücsörög egy fa tövénél. Durcás arccal odamentem hozzá és vele szembe állva néztem le rá:
-Idefigyelj,csak mert szakítottál Lucyval ne tegyél úgy mintha levegők lennénk. Három napja kerülsz engem és a lányokat is és csak ez a törpe hárpia érdekel téged! Gondolkozz már el egy kicsit, hány embert akarsz még megbántani!?-majd fújtatva visszamentem a lányokhoz.
Csak ekkor tűnt fel, hogy mindenki engem nézett, a lányok határozottan megijedtek tőlem, Lysander pedig döbbenten bámult engem.Erre vettem egy mély levegőt és a barátnőimmel együtt bementünk az osztályterembe. Tara mellém,Violett pedig elém ült és mind ketten gondolkozva nézett rám. Közben előpakoltam a tankönyveket és gondolkodtam az imént történteken. Talán túl durva voltam hozzá.....de csak az igazat mondtam. Bár meg kéne tanulnom moderálnom magam. Tara mintha csak olvasott volna bennem, megbökött és mosolyogva a szemembe nézett:
-Ne aggódj,igazad volt. Csak azt kapta amit megérdemelt. És szép dolog volt hogy így kiálltál mindannyiunkért.-Violett helyeslően bólintott,majd ahogy Dake beült mellé (a szünetben jöhet csak be mert nem egy osztályba járnak) vele kezdett beszélgetni.
Megköszöntem a lányok kedvességét,majd kimentem a folyosóra sétálgatni.Biztonságból bementem a mosdóba ellenőrizni a sminkemet,ekkor Amber hatalmas kacaját hallottam meg. Gyorsan bebújtam az egyik fülkébe,és hallgatóztam.
-Szóval lányok megvan már négy kép ,és Castiel azt írta hogy mindjárt küld még egyet. Amint ezt is kinyomtattam minden kész lesz ami a tervünkhöz kell és a kis Lucy is hamarosan visszajön a suliba. Már alig várom az idegbeteg arcát amikor megtudja a mi kis "meglepetésünket".
-Nagyon jó vagy Amber! Kár hogy nem nekem jutott eszembe.-mondta Sharlotte.
Ekkor a kis libák kimentek én pedig kijöhettem a búvóhelyemből. Mérgesen belerúgtam a falba majd értetlenül a telefonomhoz nyúltam. Mégis mit csinál már megint Amber,és ennek mi köze van Castielnek!?

2015. január 11., vasárnap

20.Rész Villám randi közeledik

  


Az este további része elég nyugis volt. Vacsi után összegyűltünk a fiúk szobájában szobámba és  megnéztük a Wall Street fakasát.....Hát ez a film no komment kategória. Persze vicces volt meg minden de nem valami publikus az elemzése. Joggal mondható a 18 feletti nézhetősége.Na de a reggel az valami iszonyat volt.Nem elég hogy három fiúval egy ágyba nyomorog hanem még az is hogy hatkor a kakas idegesítő rikácsolására keltem,ami csak annyit eredményezett hogy sikeresen lepottyantam az ágyról.Szerencsére vagy épp meglepetésemre Castielen találtam magam.

A vörös kómás fején még láttam,hogy fogalma sincs mi történik körülötte,én pedig lusta voltam leszállni róla,ezért bebújtam a hálózsákjába és a vállába fúrtam a fejem. Nagyon jó érzés volt így odabújni hozzá,szeretek úgy viselkedni mint egy kiscica.Csak a közelségét érezni is fantasztikus élmény volt,megnyugtató volt tudni hogy a legjobb barátom itt van pár centire tőlem,ara készen hogy bármitől megvédjen.Úgy körül-belül tíz perc múlva Castielnek is leesett hogy mit is csinálok (király reakció idő :D ) és vigyorogva fölém tornyosult.
-Hú máris a testem kell neked? Nem vagy válogatós.
-Csigavér szépfiú! Csak véletlen leestem az ágyról és lusta voltam visszamenni.
-Talán arra vársz hogy vigyelek én?
-Ne!Ez így kifejezetten kényelmes.-nyávogtam kissé.
-Szóval neked kényelmes az hogy rajtad fekszem és konkrétan a szüzességed is tőlem függ?-szorította Casti a csuklómat a földre.
-Nyuuu miből gondolod hogy az már nem veszett el?
-Ez esetben segítek megkeresni.-állt föl,és ment el.
Még egy ideig némán fetrengve bambultam a semmibe,majd szép lassan föltápászkodtam. Mosolyogva figyeltem az unokatesóimat,akik még mindig aludtak.Olyan kis édes nyuszi módjára pihentek,hogy nem volt szívem fölkelteni őket,ezért átmentem a saját szobámba egy törülközőért és elballagtam a folyosó végén lévő fürdőszobába.Mikor az ajtó mögötti látvánnyal szembesültem teljesen lefagytam.

-Ilyen nincs!-motyogtam alig halhatóan,mikor a zuhany alól kijövő Castiel állt előttem.
A vörös hozzám hasonlóan sokkot kapott és mindkettőnk arc színe egyezett a hajunkéval. Egy gyors mozdulattal becsaptam az ajtót és azon keresztül kértem vagy hatezerszer bocsánatot a fiútól.Persze ő is zavart röhögéssel azt mondta hogy semmiség,de azért gyorsan elsompolyogtam. Már épp bementem volna a szobámba mikor Alexy jött a szomszéd helyiségből:
-Lucy minden rendben?Olyan az arcod mint egy paradicsom.
-Öhm....izé...véletlen rányitottam Castielre a fürdőben,de amúgy minden oké.
-Ez nem ér,és én lemaradtam!-vinnyogott Alexy.-És legalább szép dolgokat láttál?
-Túl szép dolgokat.-mentem be,mert láttam a tesóm arcán hogy röhögő görcsöt kap a fejemtől.
Húsz perc múlva újra nekiindultam a fürdő szobának,és végre üres volt.Hanyagul ledobáltam magamról a ruhákat és megnyitottam a zuhanyt.A forró víznek hála a fél szobát gőz árasztotta el,de nem zavart.Ahogy a víz érte minden porcikámat,úgy folyt ki belőlem a rengeteg feszültség és fájdalom. És persze muszáj volt történnie valaminek,mert Castiel nyitott be hozzám fogkefével a kezébe. Persze én zavartan magamra kaptam a törülközőmet,a fiú pedig gyorsan becsapta az ajtót.
Ő is elnyögte a bocsánatkérést,én meg vihogva azt mondtam hogy semmiség. Ha listát kéne vezetnem a legkínosabb pillanataimról akkor ez a két eset lenne a listavezető szitu. Gyorsan felöltöztem,majd lementem reggelizni. Armin mondta hogy a felnőtteknek dolga van,ezért csak édes négyesben eszünk. Castiel és én is fülig piros arccal,lehajtott fejjel ettük a tojásrántottát,ami eléggé föltűnt Alexynek:
-Na mi van Castiel,csak nem te is benyitottál Lucyhoz?-vigyorgott a kékség.
Erre mind a ketten mégjobban lehajtottuk a fejünket,Arminnak pedig megakadt a torkán a kaja,és köhögve vihogott ránk:
-Ne már hogy egymás után rányittok egymásra!Hogy lehettek ilyen bénák?
-Csitu van,véletlen volt!-háborodtam fel.
-Kicsit túl sok a véletlen hercegnő!-vigyorgott rám kárörvendően a vörös.
-Miért te talán direkt törtél rám?
-Mi?Dehogy!Nem vagyok kukkoló!
-Hm...pedig majdnem kiesett a szemed!-kuncogtam
-Mondja az aki majdnem elájult,olyan szépet látott!
-Na tessék újra a régiek. Folyamatosan szívják egymás vérét.-jegyezte meg Armin mellékesen.
-Jólvan kocka,te csak maradj a psp-nél!-nyújtottam rá a nyelvem.
-Vita helyett inkább menjünk a városba vásárolni!-mentette a helyzetet Alexy.
Erre vidáman elkezdtem a fiúval ugrándozni,és felszaladtunk másik ruhát felenni. Közben a másik két fiú morcosan várt a mi fél órás készülődésünk után.Mivel egyikünk sem tudott vezetni busszal mentünk be a helyi plázába. Eddig azt hittem Tenessie egy apró béna kihalt falu,de teljesen más lett a véleményem.Az itteni bevásárló központ sokkal szebb és modernebb volt mint az otthoni,és ráadásul olcsóbb is.Alexyval gyorsan kifosztottuk a jó cuccokat,majd Arminnal berohantunk a játék terembe. Castielt sikerült rávennem hogy a táncpadon velem játszon és röhögve pörgetett meg a Gangam style refrénén.Flipperezésbe viszont meglepő módon Alexy bizonyult a legjobban,bár állítása szerint nem tetszett neki a játék.Ahogy kijöttünk a játékteremből lihegve Castielbe karoltam,aki vigyorogva vállalta a támasz feladatot. Ahogy sétálgattunk egy csomó csaj nézte a fiúkat reménytelen szerelmes arccal,akik meg kifejezetten Castielt nézték ki maguknak olyan gyilkos tekintettel néztek rám,hogy a szemük szinte villámokat szórt.Hm...szóval ilyen amikor azt hiszik hogy egy menő srác barátnője vagy...-Gondolkodtam el magamba,magamban,majd a fiúkkal kitaláltuk az ebédet. A McDonalds-ba ettünk pár hamburgert,majd bementünk a zene boltba. Castiellel vidáman nézelődtünk.Én megigézve néztem a hófehér arany díszítésű zongorát és elé ülve elkezdtem játszani.Ahogy félig lehunyt szemmel játszottam egy fiú támaszkodott a zongorára és mosolyogva merült bele a játékomba.


Feketés barna haja oldalt nyírva volt,nagy szemüvege szép keretet adott a komoly arcának,egyszerű kék inge pedig lazán lógott rajta,mogyoró barna szemei pedig az arcomat fürkészték.
-Nahát,de gyönyörűen tudsz zongorázni!-tapsolt meg a fiú a zeném után.
-Köszönöm. Lucy vagyok.Te?
-A nevem Ren. Csak zongorán tudsz játszani?
-Nem,gitározni és fuvolázni is tudok,valamint dalokat írok és komponálok.-mosolyogtam büszkén.
Ren egy kicsit mintha elgondolkozott volna,majd mosolyogva rám nézett:
-Az nem semmi,te aztán tehetséges vagy.Nem vagy itteni ugye? Csak mert még sosem láttalak erre felé.
-Nem,csak a nagyszüleimhez jöttem látogatóba,amúgy Denverben lakok.
-Tényleg,az király,pont pár hét múlva odaköltözök.És milyen hely pontosabban Denver?
-Hát jó hely,de nem valami nagy szám,ugyan olyan mint más városok.Te játszol valami hangszeren?
-Igen,zongorázok és dobolok.Van kedved inni velem egy kávét?-pirult el kissé Ren.
-Hm...elfogadom,de előbb szólnom kell a tesóimnak és a barátomnak.-ekkor pont odajött hozzám Castiel és kérdőn nézett a fiúra.
-Oh pont időben,Castiel ő itt Ren,meghívott egy kávéra,később találkozunk rendben?
-Aha,oké,de vigyázz magadra!-mondta kedvetlenül a vörös,én pedig Rennel elmentünk a kávézóba.
Kicsit furcsának találtam ezt a random ismerkedést,de Rosa biztos büszke lenne rám,amiért ilyen helyes fiúval ismerkedtem össze ilyen spontán. Hehe ki gondolta volna hogy egy zenebolt tök jó társkereső hely?

2015. január 1., csütörtök

19.Rész Búcsúdal

B.U.É.K!!!!
Na végre túl vagyunk még egy éven,és itt egy újabb amin át kell esni. De az hogy itt a 2015 az azt jelenti hogy végre feltehetem az új részt! :D
A kommenteknek nagyon örülnék,mert azok valahogyan eltűntek :P
Na szóval itt az új rész,jó olvasást hozzá és még egyszer 
B.U.É.K!!!!!


Ahogy kiszálltam a kocsiból egy hatalmas levegőt véve nyújtózkodtam.A friss tanyasi levegő kirázta belőlem az álmosságot.Gyorsan letudtuk az 'általános' beszélgetést a nagyiékkal (akiket John-nak és Evee-nek hívnak) majd Sally elhajtott minket felfedezni,mert "a felnőtteknek beszélgetniük kell". Nem is nagyon ellenkezünk,mind berendezkedtünk az új szobánkba.Nekem saját szobám volt,míg a fiúknak osztozniuk kellet. Hehe mégis van előnye egyedüli lánynak lenni. Elég modern szobát kaptam: egy rózsaszín ágy,hozzá fehér szekrénysor és egy számítógép. Gyorsan lepakolásztam a cuccaim,majd lesiettem az istállóba. Kiskoromban sokat voltam itt,és imádtam lovagolni. A nagyiék lovas iskolát vezetnek,így nekem kötelező volt megtanulni a lovaglás minden csínját-bínját. Mikor tíz éves voltam emlékszem hogy mennyire bele voltam zúgva az oktatóba. Legelőszőr csak azért jártam a lovagló leckékre,hogy a közelébe lehessek,de amikor először vágtáztam egy lovon,az mindent megváltoztatott.Akkor éreztem először milyen igazán szabadnak lenni.Azóta nagy hangsúlyt fektettem arra hogy legalább havonta egyszer elmenjek lovagolni.
Mikor lementem az istállóba rengeteg ló várt arra hogy melyiket válasszam. Végigmentem a box-ok közt,végül megtaláltam az én gyerek kori paripámat Ravent. Kivezettem az én ébenfekete lovacskámat,aki az arcomhoz dörgölőzve jelezte hogy nem felejtett el.Vidáman fölkantároztam,felnyergeltem,majd már épp vittem volna ki tereplovaglásra,mikor egy ismeretlen fiú jött,s egy lovat vezetett a box-ba.

Rövid világoszöld haja enyhén borzasan állt,laza föld színű trikója és sárga mellénye enyhén feszültek az izmai.Kék szemei varázslatosan csillogtak,mosolya pedig szelíd és barátságos volt.
-Szia!Te vagy John bácsi unokája ugye?
-Igen,te meg gondolom az egyik oktató.
-Én Jade vagyok,nagyon örvendek.Ha lovagolni készülsz ezzel a lóval nem ajánlom,csak egy embernek engedi hogy fölüljön rá,és az a gazdája.-bökött Raven-re.
-Én vagyok a gazdája,a nevem Lucy!-mosolyogtam kedvesen.
-Nahát,nem is gondoltam volna hogy egy ilyen gazdája van Raven-nek.-csodálkozott el Jade.
-Hogy érted hogy 'ilyen'?-grimaszoltam.
-Csak az a mondás hogy amilyen a gazda olyan a ló,de te kedves vagy,nem úgy mint ez a kislány itt.-paskolta meg a paripámat.
-Igen,mert kiscsikó korában vad ló volt,de egy puma rátámadt,és majdnem elpusztult.Én találtam rá és amíg a kórházban volt,végig vele voltam.Senkiben sem bízik csak benne.
-Ezt nem tudtam,így már értem miért ilyen.Lenne kedved esetleg velem kilovagolni?
-Persze,nem bánom.
Ekkor Castiel sétált le hozzám,és vigyorogva megkérte hogy tanítsam meg lovagolni.De az ahogy Castiel kinézett....Szemüveg meg egy rakás olyan holmi mint amit szinte Nathaniel szekrényéből lopott.Jól körbe is röhögtem,mire csak annyit magyarázott hogy a szemüveget a doki írta neki ki,a ruhát meg azzal hogy a menő rokker cuccait nem akarja össze piszkolni.Mondjuk a szemüveg nagyon cukin állt neki,de nem akartam még jobban tuningolni az egóját. Megkértem Jade-t hogy tanítsa meg a vöröskét,mert ő végül is ő az oktató,jobban ért hozzá. Így abból hogy Jade-del kilovagolok az lett hogy a kerítésnél támaszkodva figyeltem ahogy Cast szerencsétlenkedik Villámmal,Jade pedig türelemmel próbálja tanítani.Egy ideig vigyorogva figyeltem,főleg mikor letaknyolt vagy huszadjára,majd elmentem egy zacskó gumicukorért az automatához.Mikor visszatértem a két fiú ugyanott tartott,kicsit kezdtem szánni Cast-it,ezért kitaláltam egy jó ötletet.
-Jade hozz magadnak egy lovat,kilovagolunk!
-Na de Lucy,Castiel még galoppozni sem tud!-kételkedett Jade.
-Bízz bennem,van egy ötletem.
Jade bólintott egyet,majd pár perc múlva egy felszerszámozott lóval tért vissza.Egy mozdulattal felült,majd kérdőn nézett rám,mert Raven még mindig a box-ban volt.
-Szóval mi a terved?
-Castiel,ülj föl Villámra.-mivel láttam hogy a vörös ijedten mered rám,megfogtam Villám kantárát,és biztatóan megpaskoltam .-Gyere, nem fogsz leesni ígérem!De húzódj hátrébb a kelleténél!
Végül a vörös nem nagy bizalommal de nyeregbe ült,én meg egy könnyed mozdulattal átlendültem Castiel elé ülve.Jade igen csak meglepődött,a merészségemen,Castiel meg.....hát az ő reakcióját nem láttam mert a hátam mögött ült,de éreztem a leheletét a tarkómon,amitől kissé zavarba jöttem. A közelsége most a szokottnál is feszültebbé tett,és éreztem hogy pirul az arcom.Kíváncsi voltam Cast mit szól az akciómhoz,ezért hátrafordultam felé.
Mivel Villám elkezdett mocorogni,Castiel szorosan átkarolta a derekam.Láttam az arcán a zavart vigyort,ezért előre fordultam és intettem Jade-nek hogy indulhatunk.A zöld hajú diktálta a tempót,én pedig őt követve figyeltem az utat. Az erdőn galoppozva meneteltünk,A fák sűrűjében megannyi madár csicseregték a december közeledtét,a kisebb emlősök már tartalékoltak a télire.Mikor kiérkeztünk a hatalmas tisztásra Jade elkezdett száguldozni,én pedig követve a példáját vágtatni kezdtem. Ahogy villám fölgyorsult úgy engedtem el minden problémámat én is.Az agyam kikapcsolt,szívem zakatolni kezdett,a lelkem pedig szabadon szállni kezdett.Teljesen elkalandozva vágtattam,szinte magamon éreztem a szabadság és a függetlenség erejét.Teljesen kizártam a külvilágot,csak a pillanatnak éltem,majd mikor megéreztem Castiel szorító kezét a derekamon visszatértem a jelenbe,s a vöröskére figyeltem. Ő már annyira nem élvezte a lovaglást mint én,arca izzadságcseppekkel volt tele,tekintetéből sugárzott a félelem.Villámmal megálltam,majd lesegítettem Castit is.
-Mi van,csak nem féltél?
-Én?Honnan veszel ekkora marhaságot?-hüledezett Castiel.
-Onnan hogy elszorítottad a derekamban a véremet is.-vigyorogtam.
-Jól van na,ez nem az én sportom.-dünnyögött.
Jade szólt nekünk,hogy mennie  kell,így kettesben maradtam a vörössel.Villámot kikötöttem a fához,majd körbe néztem.A rétet apró szivárványszínű virágok tarkították,nyugat felől egy szírt volt,melyről az óceánt lehetett látni.Ahogy a nap nyugovóra tért az ég a narancssárga valamennyi árnyalata csillant meg az égen.Megbabonázva sétáltam a sziklaszírt peremére,s leülve figyeltem a naplementét. Erről a jelenetről valahogy megint Lysander férkőzött a fejembe és könnyek szöktek a szemembe.Homályosan láttam ahogy az apró sós cseppek a tengerbe zuhannak.Letöröltem a maradék vizet a szememből,majd durcásan magamra parancsoltam,hogy nem sírhatok örökké egy fiú miatt.Ahogy föltápászkodtam nem vettem észre hogy Castiel alig egy lépésre állt mögöttem,így sikeresen neki mentem,de ő megtartott.Néma csöndben hagytam ahogy átfogta a vállamat.Az arcából ítélve látta,hogy megint sírtam,így csak csöndben a fülemhez hajolt:
-Nem bűn az ember gyengesége....Ha valami fáj add ki magadból.
Nekem se kellet több,Castiel nyakába ugrottam (szó szerint) és vártam hogy minden fájdalmam feltörjön,azonban nem jött több könnycsepp,csak percekig öleltem az én barátomat.
-Köszönöm....-mondtam elcsukló hangon.
Azt hiszem most már képes vagyok elengedni.Nincs,vége fel kell fognom.hiába sírok,az csak nekem és a barátaimnak fáj.
-Lassan indulni kéne.-mondtam,de közben sikerült eltaknyolnom egy vastagabb gyökérben,és dobtam egy hasast.-Auuuu!-nyöszörögtem.
Castiel elkezdett vihogni,majd csak annyit hallottam hogy "Kicsi a rakás" és már is rám nehezült.Nem volt túl nehéz,de azért reflexből átfordultam,így nem a hátamon,hanem a hasamon fetrengett. Ekkor Cast felhúzta egy kicsit a pólóm és a csupasz hasamat kezdte el csiklandozni,majd jól bele is fújt. Én csak nevetve vergődtem,mint egy partra vetett hal,majd fuldokolva kinyögtem egy 'hagyd abba légyszi"-t,mire leszállt rólam. Percekig mind a ketten kapkodtuk a levegőt,majd felálltunk és visszamentünk a tanyára.Vissza vittem villámot,majd mosolyogva fölmentem a szobámba,ahol Alexy várt rám eléggé furcsa arccal.
-Szia Alexy mi a baj?
-Szia.... baj az nincs,de van valami amit látnod kéne.-nyújtott a kezembe egy vörös kötésű füzetet.
Kinyitottam,majd elkezdtem olvasni.Tipikus olvashatatlan fiús írást bogarásztam ki,majd mikor végére értem az Alexy által kijelölt részre kérdőn néztem rá.
-Ez mi?
-Castiel cuccai közt találtam.Szerintem beszélned kéne vele.
Nem is vártam hogy Alexy végig mondja,már mentem is a vöröskéhez:
-Castiel mi ez?-dugtam az orra alá a füzetet.Nem voltam ideges,inkább csak tudatlan,aki tele volt kételyekkel.
-Ez meg honnan van?
-Az nem lényeg,inkább magyarázd meg,kérlek!
Cast vett egy mély lélegzetet,majd leült az ágyra:
-Tudod.....amikor ki voltál ütve a kórházban az orvosok nagyon sokat küzdöttek az életedért....azt mondták hogy készüljünk föl arra is hogy nem biztos hogy túléled a műtéteket.....ekkor nagyon ki voltam akadva és ezt a dalt írtam meg amikor melletted virrasztottam.-mondta komor arccal.
-F..fel énekelnéd nekem?
Castiel elgondolkozott a válaszon,majd elővette a gitárját és elkezdett énekelni:

Hallottam ahogy Castiel hangja elcsuklik az utolsó soroknál.....És érzem ahogy a szemeim megtelnek könnyekkel,és ismét itatom az egereket. Sosem gondoltam volna hogy ilyen sokat jelentek ennek a fiúnak,és ez annyira megható. Úgy éreztem nem érdemlek meg egy ilyen jó barátot.....egyszerűen túl jó hozzám.Odakúsztam mellé,és sírva a fülébe súgtam valamit:
-Szeretlek!Te vagy a legjobb barát!

2014. december 22., hétfő

Év végi búcsúzó!

Sziasztok!
Lassan itt az év vége,ezért szeretnék mindenkinek nagyon boldog karácsonyt és sikerekben gazdag új évet kívánni .Ezen kívül szeretném megköszönni minden olvasómnak a támogatást,a dicséreteket és köszönöm hogy egyáltalán figyelemmel kísérte a blogomat.
Szeretném ha tudnátok,idén már nem írok több blog bejegyzést,de 2015-ben ismét folytatom Lucy életének kalandjait. 
Elbúcsúzásképp itt van két vicces videó amivel kicsit rá is hangolódhatunk az ünnepekre!
Addig is sziasztok,találkozunk jövőre! :D


2014. december 21., vasárnap

18. Rész Egy kis pihenés /+ karácsonyi külön kiadás/

Reggel igen csak nyomott kedvel ébredtem. Castiel mellettem szuszogott, az arcom fel volt dagadva a sok sírástól,és borzasztóan fájt a fejem. Nagy nehezen kikászálódtam az ágyból,majd egyenest Sally szobájába mentem.Szerencsére a nagynéném már javában sürgött-forgott, így nem kellet fölkeltenem.
-Mi a baj drágaságom?-nézett rám aggodalmasan.
Nem akartam titkolózni,és úgy éreztem muszáj valakinek kiöntenem a lelkem, ezért mindent el mondtam töviről hegyire.
-Szóval Sally ma itthon maradhatok?Nem szeretnék suliba menni.
-Persze,úgy is ma délután el akartalak titeket vinni Tenessie-be meglátogatni a nagyszüleidet,legalább pár napig lesz időd  kitisztítani a fejed.
-Castiel is velem jöhet?
-Ha szerez igazolást az iskolába akkor igen.
-Köszi.-majd visszabattyogtam a szobámba.
Legnagyobb meglepetésemre Castiel Alexy és Armin beszélgettek az ágyamon, elég komoly arccal. Mikor észrevettek mind a hárman együtt érző tekintettel átöleltek, én pedig nem bírtam tovább és ismét eleredtek a könnyeim. Úgy éreztem magam mint egy kihasznált, átvert barátnő pótlék, akit kidobtak mint egy rongybabát.Megalázónak és szánalmasnak éreztem az egész szituációt,de a barátaim itt álltak és védelmeztek engem, így annyira nem fáj ez a seb ami a szívemen tátongó lyukat égetett.A hosszú ölelés után elmeséltem a srácoknak az utazást, és Castiel is szívesen fogadta a meghívást,így mindenki összepakolt a pár napos pihenésre,a vöröske is haza ugrott a cuccaiért, majd kitaláltuk hogy játszunk monopoly-t. Sikeresen megvettem a pite gyárat,mégis Armin nyert.Valahogy nem stílusom a bizniszezés. Ezután leültünk a ps-elé és Assassin's creed-en  játszottunk. Itt megdöbbenten tapasztaltam Castiel aktivitását és hogy legyőzött.Biztosan csalt a kis undok :P
Délben kitalálták a fiúk hogy vidításképpen királyi ebédet készítenek nekem. Én szépen leültem a bárszékre és végignéztem ahogy Alexy ossza a feladatokat,a kocka és a vörös pedig szerencsétlenül,kapkodva hajtják végre a feladatukat. Armin kicsit azért morcos volt hogy Alexy ugráltatja,ezért elég gyorsan kavarta az a löttyöt.
Alexy és Armin

-Alexy tudom mit csinálok,nem kell őrt állnod!-mondta a kocka.
-Jól van na csak figyellek.
Ekkor hatalmas ötletem támadt:Beállok a főzőcskézésbe. Az egyik tálba  elkezdtem gofri tésztát készíteni.A lisztet öntöttem a tetejére,amikor véletlenül egy hatalmasat tüsszentettem,a liszt pedig mint egy hatalmas porfelhő össze-vissza repdesett. A három fiú erre teljesen elnevette magát,mikor meglátták hogy tiszta liszt az arcom. Castiel nevetve odajött hozzám és egy ronggyal letörülgette a fehér lisztet az arcomról.Közben mélyen a szemembe nézett,én pedig a hatalmas szürke íriszeiben kerestem a gondolatait.Magam sem tudom hogy miért,de éreztem hogy a levegő egyre forróbb lett,így visszatértem a tészta készítéséhez. Cast pedig vigyorogva csinálta tovább a turmixokat.Egy órán belül kész is lett az ebédünk: Makaróni,gofri,csokitorta és eper turmix. Mind nagyon finom volt és hamar végeztünk a dőzsöléssel.
Úgy délután egy óra lehetett amikor nem várt vendégeim érkeztek: Rosalya,Violette és Tara jöttek,mert a vörös el SMS-ezte a "jó" hírt. Így újra elmondtam töviről hegyire a történteket.
Még mindig fájt beszélni a témáról,de kicsit tompította a barátaimmal töltött idők. A három lány mind sajnálva vigasztaltak,majd témát váltva Tara felé fordítottam a fejem:
-Na és hogy haladsz Narutoval?
-Egész jól,de nem érdekes!-hárított a szőke.
Ezután még órákig el cseverésztünk,Tv-ztünk és segítettek a lányok összecsomagolni az utazásra. Mikor elkészültünk Sally hozott nekünk egy kis rágcsálni valót, és szólt hogy 2 óra múlva indulunk. Rosa és én rögtön neki ugrottunk a kajának, Tara pedig sikeresen csinált egy képet mind a négyünkről.

-Jajj ez borzalmas kép lett!-sipított Rosa.
-Nem is,ez tök aranyos!-mondta Vi félénken.
Mindannyian mosolyogva figyeltük a képet,majd föl is ment a Facebook-ra, ahol szépen levezettük a 'vitát' hogy Rosalya-nak milyen hülye feje van a képen.Majd lassan elszaladt az idő és beszálltunk Sally kocsijába és jöhetett is a 3 órás út Colorado-tól és Tenessie-ig. Nem is kellet sok idő és hipp-hopp elaludtam.


Mikor kinyitottam a szemem a szobámban ébredtem.Reggel 6 óra volt és a fiúk már az ajtót dörömbölték hogy keljek föl.Gyorsan fölkaptam egy kényelmes ruhát,majd szép csöndben beballagtunk az iskolába.Amerre néztem a táj mindenhol hó fehér volt.A térdig érő hó miatt nehezen tudtam utat törni,pláne hogy az unokatestvéreim még hó csatáztak is,amiből nekem is bőven kijárt.Mikor belenyúltam az iskola táskámba a zenelejátszómért valami feltűnt. Tankönyv nuku,tolltartó nuku, csak egy ajándék zacskó és pár zacskó sütit találtam. Szóval ma van az osztálykarácsony. El is felejtettem. Mikor beértem az iskolába mindenütt szép karácsonyi díszek csillogtak,és még a hangos bemondóban is a Jingle Bells dübörgött. Mikor elhaladtam a DÖK-ös terem mellet,Nataniel utánam kiáltott:
-Hé Lucy kérlek segíts az osztályba vinni a díszeket.
-Rendben!-majd megfogtam egy dobozt és a szöszivel az oldalamon bementünk az osztály terembe.
Mikor beértünk a többiek éppen a padokat tologatták,a székeket pedig nagy körben helyezték el. Nat-tel középre beállítottuk az 1 méteres fát,majd földíszítettük. Castiel a szokásosnál később jött be és mikor meglátott Nathaniellel beszélgetni morcosan félre hívott:
-Mit csinálsz te azzal az idiótával?!
-Csak beszélgettünk,mi azzal a baj?
-Az hogy megtiltottam hogy szóba állj vele,nem rémlik?
-Aha,biztos...-mondtam majd leültem a helyemre.
Mi a frászról beszél Castiel,és Nat miért ilyen kedves velem,hisz nem is kedvel annyira.Kicsit furcsa dolgok vannak ebben a napban, de megpróbáltam nem törődni vele. Szép lassan minden diák beért az iskolába, Lysander pedig Ninával jött a teremig,majd egy csókkal elbúcsúzott a lánytól és egy kárörvendő vigyorral mellém ült. Egyszerűen borzasztó dühös és féltékeny lettem a történtek miatt.Sértetten átmentem Castielhez,aki vigyorogva az ölébe ültetett.(??) Majd elkezdődött az ajándékozás. Ahogy belenéztem a saját ajándék zacskómba láttam hogy egy Winged Skull-os felső és egy szalagos fagyöngy díszelgett benne. Egyből tudtam hogy kit húztam ki,de előtte Amber jött oda hozzám egy ajándékkal a kezében:
-Boldog karácsonyt Lucy!-mondta fancsali vigyorral a képén,és a kezembe nyomta a zacskót.
-Köszönöm szépen!-mosolyogtam fapofával.
-Na gyerünk öleljétek már egymást!Karácsony van!-kiáltott Kim,amire az egész osztály röhögni kezdett.
Amber és én pedig kénytelenek voltunk egy "ölelés" félét produkálni,így a többiek megnyugodtak. Majd végül én jöttem.Fölálltam a vöröske öléből,majd ekkor Lysanderre néztem,aki még mindig gonoszul vigyorgott rám,én pedig dühömben kivettem a fagyöngyöt a szatyorból.
-Boldog karácsonyt Castiel!-majd oda adtam az ajándékom.-és van még valami!-majd a fagyöngyöt a fejé fölé lógatva megcsókoltam.
























A többiek természetesen füttyögve és tapsolva gratulálták az akciómat,Lys arcáról pedig lefagyott a mosoly. Igencsak dühösnek tűnt,amit pedig én mosolyogtam meg. Castiel arcáról pedig hamar leszűrtem hogy rettentően ledöbbent és zavarban volt. Végül csillogó szemekkel és pirult aral megfogta a kezem:
-Lucy.... szeretlek!
-Én is szeretlek Cast!-szökött ki a számból a meglepő válasz.
Én magam is meglepődtem a mondatomon,de most hogy így végig gondolom nem is olyan nagy hülyeség amit mondtam. Végül is Castiel és köztem sok a közös dolog,bírjuk egymást és szó mi szó még helyes is.Ráadásul az elmúlt időkben gyakran láttam rajta hogy zavarba jön néhány átlagos dologtól ami azelőtt átlagos volt a barátságunkban.
Majd Castiel ismét megcsókolt.....

Mikor kinyitottam a szemem ismét a kocsiban találtam magam.Alexy és Armin mélyen aludtak,Castiel pedig az arcomat simogatva mosolygott rám:
-Na mi van álomszuszék?
-Ööö...semmi.-Tehát csak álmodtam....mégis olyan valósnak tünt.....