2015. január 11., vasárnap

20.Rész Villám randi közeledik

  


Az este további része elég nyugis volt. Vacsi után összegyűltünk a fiúk szobájában szobámba és  megnéztük a Wall Street fakasát.....Hát ez a film no komment kategória. Persze vicces volt meg minden de nem valami publikus az elemzése. Joggal mondható a 18 feletti nézhetősége.Na de a reggel az valami iszonyat volt.Nem elég hogy három fiúval egy ágyba nyomorog hanem még az is hogy hatkor a kakas idegesítő rikácsolására keltem,ami csak annyit eredményezett hogy sikeresen lepottyantam az ágyról.Szerencsére vagy épp meglepetésemre Castielen találtam magam.

A vörös kómás fején még láttam,hogy fogalma sincs mi történik körülötte,én pedig lusta voltam leszállni róla,ezért bebújtam a hálózsákjába és a vállába fúrtam a fejem. Nagyon jó érzés volt így odabújni hozzá,szeretek úgy viselkedni mint egy kiscica.Csak a közelségét érezni is fantasztikus élmény volt,megnyugtató volt tudni hogy a legjobb barátom itt van pár centire tőlem,ara készen hogy bármitől megvédjen.Úgy körül-belül tíz perc múlva Castielnek is leesett hogy mit is csinálok (király reakció idő :D ) és vigyorogva fölém tornyosult.
-Hú máris a testem kell neked? Nem vagy válogatós.
-Csigavér szépfiú! Csak véletlen leestem az ágyról és lusta voltam visszamenni.
-Talán arra vársz hogy vigyelek én?
-Ne!Ez így kifejezetten kényelmes.-nyávogtam kissé.
-Szóval neked kényelmes az hogy rajtad fekszem és konkrétan a szüzességed is tőlem függ?-szorította Casti a csuklómat a földre.
-Nyuuu miből gondolod hogy az már nem veszett el?
-Ez esetben segítek megkeresni.-állt föl,és ment el.
Még egy ideig némán fetrengve bambultam a semmibe,majd szép lassan föltápászkodtam. Mosolyogva figyeltem az unokatesóimat,akik még mindig aludtak.Olyan kis édes nyuszi módjára pihentek,hogy nem volt szívem fölkelteni őket,ezért átmentem a saját szobámba egy törülközőért és elballagtam a folyosó végén lévő fürdőszobába.Mikor az ajtó mögötti látvánnyal szembesültem teljesen lefagytam.

-Ilyen nincs!-motyogtam alig halhatóan,mikor a zuhany alól kijövő Castiel állt előttem.
A vörös hozzám hasonlóan sokkot kapott és mindkettőnk arc színe egyezett a hajunkéval. Egy gyors mozdulattal becsaptam az ajtót és azon keresztül kértem vagy hatezerszer bocsánatot a fiútól.Persze ő is zavart röhögéssel azt mondta hogy semmiség,de azért gyorsan elsompolyogtam. Már épp bementem volna a szobámba mikor Alexy jött a szomszéd helyiségből:
-Lucy minden rendben?Olyan az arcod mint egy paradicsom.
-Öhm....izé...véletlen rányitottam Castielre a fürdőben,de amúgy minden oké.
-Ez nem ér,és én lemaradtam!-vinnyogott Alexy.-És legalább szép dolgokat láttál?
-Túl szép dolgokat.-mentem be,mert láttam a tesóm arcán hogy röhögő görcsöt kap a fejemtől.
Húsz perc múlva újra nekiindultam a fürdő szobának,és végre üres volt.Hanyagul ledobáltam magamról a ruhákat és megnyitottam a zuhanyt.A forró víznek hála a fél szobát gőz árasztotta el,de nem zavart.Ahogy a víz érte minden porcikámat,úgy folyt ki belőlem a rengeteg feszültség és fájdalom. És persze muszáj volt történnie valaminek,mert Castiel nyitott be hozzám fogkefével a kezébe. Persze én zavartan magamra kaptam a törülközőmet,a fiú pedig gyorsan becsapta az ajtót.
Ő is elnyögte a bocsánatkérést,én meg vihogva azt mondtam hogy semmiség. Ha listát kéne vezetnem a legkínosabb pillanataimról akkor ez a két eset lenne a listavezető szitu. Gyorsan felöltöztem,majd lementem reggelizni. Armin mondta hogy a felnőtteknek dolga van,ezért csak édes négyesben eszünk. Castiel és én is fülig piros arccal,lehajtott fejjel ettük a tojásrántottát,ami eléggé föltűnt Alexynek:
-Na mi van Castiel,csak nem te is benyitottál Lucyhoz?-vigyorgott a kékség.
Erre mind a ketten mégjobban lehajtottuk a fejünket,Arminnak pedig megakadt a torkán a kaja,és köhögve vihogott ránk:
-Ne már hogy egymás után rányittok egymásra!Hogy lehettek ilyen bénák?
-Csitu van,véletlen volt!-háborodtam fel.
-Kicsit túl sok a véletlen hercegnő!-vigyorgott rám kárörvendően a vörös.
-Miért te talán direkt törtél rám?
-Mi?Dehogy!Nem vagyok kukkoló!
-Hm...pedig majdnem kiesett a szemed!-kuncogtam
-Mondja az aki majdnem elájult,olyan szépet látott!
-Na tessék újra a régiek. Folyamatosan szívják egymás vérét.-jegyezte meg Armin mellékesen.
-Jólvan kocka,te csak maradj a psp-nél!-nyújtottam rá a nyelvem.
-Vita helyett inkább menjünk a városba vásárolni!-mentette a helyzetet Alexy.
Erre vidáman elkezdtem a fiúval ugrándozni,és felszaladtunk másik ruhát felenni. Közben a másik két fiú morcosan várt a mi fél órás készülődésünk után.Mivel egyikünk sem tudott vezetni busszal mentünk be a helyi plázába. Eddig azt hittem Tenessie egy apró béna kihalt falu,de teljesen más lett a véleményem.Az itteni bevásárló központ sokkal szebb és modernebb volt mint az otthoni,és ráadásul olcsóbb is.Alexyval gyorsan kifosztottuk a jó cuccokat,majd Arminnal berohantunk a játék terembe. Castielt sikerült rávennem hogy a táncpadon velem játszon és röhögve pörgetett meg a Gangam style refrénén.Flipperezésbe viszont meglepő módon Alexy bizonyult a legjobban,bár állítása szerint nem tetszett neki a játék.Ahogy kijöttünk a játékteremből lihegve Castielbe karoltam,aki vigyorogva vállalta a támasz feladatot. Ahogy sétálgattunk egy csomó csaj nézte a fiúkat reménytelen szerelmes arccal,akik meg kifejezetten Castielt nézték ki maguknak olyan gyilkos tekintettel néztek rám,hogy a szemük szinte villámokat szórt.Hm...szóval ilyen amikor azt hiszik hogy egy menő srác barátnője vagy...-Gondolkodtam el magamba,magamban,majd a fiúkkal kitaláltuk az ebédet. A McDonalds-ba ettünk pár hamburgert,majd bementünk a zene boltba. Castiellel vidáman nézelődtünk.Én megigézve néztem a hófehér arany díszítésű zongorát és elé ülve elkezdtem játszani.Ahogy félig lehunyt szemmel játszottam egy fiú támaszkodott a zongorára és mosolyogva merült bele a játékomba.


Feketés barna haja oldalt nyírva volt,nagy szemüvege szép keretet adott a komoly arcának,egyszerű kék inge pedig lazán lógott rajta,mogyoró barna szemei pedig az arcomat fürkészték.
-Nahát,de gyönyörűen tudsz zongorázni!-tapsolt meg a fiú a zeném után.
-Köszönöm. Lucy vagyok.Te?
-A nevem Ren. Csak zongorán tudsz játszani?
-Nem,gitározni és fuvolázni is tudok,valamint dalokat írok és komponálok.-mosolyogtam büszkén.
Ren egy kicsit mintha elgondolkozott volna,majd mosolyogva rám nézett:
-Az nem semmi,te aztán tehetséges vagy.Nem vagy itteni ugye? Csak mert még sosem láttalak erre felé.
-Nem,csak a nagyszüleimhez jöttem látogatóba,amúgy Denverben lakok.
-Tényleg,az király,pont pár hét múlva odaköltözök.És milyen hely pontosabban Denver?
-Hát jó hely,de nem valami nagy szám,ugyan olyan mint más városok.Te játszol valami hangszeren?
-Igen,zongorázok és dobolok.Van kedved inni velem egy kávét?-pirult el kissé Ren.
-Hm...elfogadom,de előbb szólnom kell a tesóimnak és a barátomnak.-ekkor pont odajött hozzám Castiel és kérdőn nézett a fiúra.
-Oh pont időben,Castiel ő itt Ren,meghívott egy kávéra,később találkozunk rendben?
-Aha,oké,de vigyázz magadra!-mondta kedvetlenül a vörös,én pedig Rennel elmentünk a kávézóba.
Kicsit furcsának találtam ezt a random ismerkedést,de Rosa biztos büszke lenne rám,amiért ilyen helyes fiúval ismerkedtem össze ilyen spontán. Hehe ki gondolta volna hogy egy zenebolt tök jó társkereső hely?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése