2014. június 17., kedd

1.Rész Haragos búcsú

Kedves leendő olvasóim!
Először is örülök,hogy valamilyen oknál fogva idekattintottatok.
Másodszor pedig abban reménykedek hogy tetszeni fog nektek a mostanában nagyon híres 
Csábításból Jeles-című játékról készült fanfictionom.
Az én történetem abban fog különbözni a többitől,hogy nem csak a CSJ-s karakterek,hanem más
 animéket is bele keverek (természetesen nem a legelején)és nem is árulom el,most hogy melyikeket.
Ami kérésem lenne,az annyi,hogy léci léci léci kommenteljetek,illetve iratkozzatok fel ha tetszik.
Aszt hiszem,ez nem nagy kérés :)
Természetesen a kritikákat és tanácsokat is elfogadom,hiszen kezdő vagyok.(De ha lehet ezt kulturált stílusban szeretném)
Nem is húzom az időt,íme az első rész,
jó szórakozást!


-Miért én?! MIÉRT?!- Ordibáltam felháborodottan,majd egy nagy kupac dobozt vágtam az ágyamra.
Hallottam,ahogy valaki ép sietve robog fel a lápcsőn,s közeledik a szobám felé.Ekkor egy vékony nő lépett be a szobámnak nevezett dobozhalmazba,én azonban ezzel nem törődve dobáltam a cuccaimat minél hangosabban.Teljesen szétvetett az ideg a történtek miatt. Anya a szokásos rideg arccal állt előttem,ami azt jelentette hogy nem igazán érdekelte őt a dühkitörésem.Anya mindig is ilyen volt...Az van amit mond és nincs apelláta. A jelenlegi parancsa szerint pedig költöznöm kell Londonból Amerikába,mert ő és az újdonsült férje nászútra mennek két évre.Apához pedig nem mehetek.mert valahol épp Japán környékén van egy tengeralattjáróban.....miért mentél apu katonának? De ez van. Most pedig költözök Sally nénikémhez.Visszatérve a pakoláshoz: éppen a ruháimat rendezgettem,mikor anyu belekezdett:
-Kicsim,tudom hogy haragszol rám,de hidd el jó lesz...
-Hegyi beszédre nincs szükségem.-szakítottam félbe a mondandóját,és folytattam a pakolást.
Nem érdekelt a mondandója,és amúgy is gyorsan végezni akartam.Egyedül ő nem fog hiányozni nekem.és ezt tudja is.
-Mellesleg Lucy,megjöttek az unokatestvéreid segíteni.-Majd gyorsan kiment a szobából.
Erre egy nagy mosoly ült az arcomra.Végre megjöttek!!!!Pár másodperc múlva pedig a két fiú lépett a szobámba.
-Szia Lucy!-örömködött Alexy.
-ÁÁÁÁÁ ALEXY!!!!-ugrottam a kékség hajába.
Az egyetlen jó dolog a költözésben,hogy Alexyvel lehetek.Ő az én pszichológusom,divattervezőm,szerelmi tanácsadóm,zenei múzsám,smink mesterem,szakácsom...és a világon a legjobb unokatestvérem.Sokkal jobb,mintha fiúm lenne,és soha sem csal meg.
-Még mindig "haláli" a stílusod Emó Hercegnő!-Mosolygott rám Armin.
Eleinte nem értettem a beszólást,majd mikor végig néztem az öltözetem mindent megértettem.Egy vér mintás laza póló volt rajtam,egy csipkés kalap hozzá egy fekete szakított nadrág és egy szintén fekete magassarkú csizma és egy bordó ujjatlan kesztyű.





















Na jó tényleg nem vagyok egy csillám pony,de azért nem haltam meg. Armin  egy igazi bátyó...mindig beszólogat...csak úgy szeretetből.Hát nem aranyos? Na persze én is "kedvesen" visszavágok.
-Te sem változtál semmit Armi-baby... Ez ugyanaz a fölső,amit nyolc éve hordtál?-majd játékosan belebokszoltam a vállába.
-Na-na! Ezt a kört úgy is mi nyerjük.-majd Alexyvel egy kaján mosollyal felém közeledtek.
Erre én már épp menekülőre fogtam,de valamelyik elkapta a kezem és a földre rántott.Én tehetetlenül fetrengtem a röhögéstől,miközben a fiúk a hasamat csikizték.A kis genyák,tudják hogy csikis vagyok és mindig kihasználják.
-Ne! Elég!Föladom!-szuszogtam fuldokolva.
-Ez az!-mondták a fiúk egyszerre,majd egy pacsival zárták a terrorizálásom.
Nagy nehezen föltápászkodtunk a földről, és gyorsan összepakoltuk a maradék cuccaimat. Mielőtt levittük volna a dobozokat valaki feljött a szobámba:
-Lucy drágám,de rég láttalak!
-Sally!!!!! De hiányoztál!-ugrottam imádott nagynéném nyakába.
Sikerült elhajítanom egy dobozt,ami tele volt képekkel,de Armin elkapta,s utánam hozta.
-Hercegnő,ezt elejtetted.-Majd átadta nekem a dobozt.
Gyorsan lehordtuk a cuccaimat,majd fölmentem a szobámba búcsúzkodni.Ahogy a posztermentes bordó fal és a csupasz fekete szekrényeket bámultam teljesen elment a kedvem.Egyedül a fiúknak tudtam örülni.
Hm... Írnom kéne egy Pro-Kontra listát:

  PRO                                                              KONTRA
-Tesókkal lehetek                                            -Új suli
-Nagyobb szobám lesz                                     -Nincsenek régi barátok
-Sally néni a világ legjobb nagynénije                 -Egy kisebb városba kell élnem...Utálom a csöndet
                                                                        - Sally nem fog minden (szerinte botrányos) ruhát                                                                                      engedni


Kár,hogy ez már semmit sem változtat.Már épp a kocsiba ültem volna,mikor anya állt elém.Az arca megint idegesítően nyugodt,és közömbös volt. Fogadok nem is hiányoznék neki.
-Lucy tudom most azt hiszed hogy egyedül hagylak,de néha magamra is gondolnom kell...
-Magadra?! Miről beszélsz? Világéletedben le se szartál engem.Tíz éves koromig Sally nevelt,majd egyszer csak feltűntél,és elrángattál Londonba.Most meg hat év után visszaküldesz.Tudod mit: Hagyjuk az egészet!
Nem akarok veled élni! Felőlem elmehetsz a világ végére is,de többet nem ráncigálsz magaddal,mint egy darab bőröndöt! A fenébe is... Utállak!-Jött ki a számon hat évnyi fájdalom,düh és csalódottság.
Nem is vártam anya válaszát,csak becsaptam magam mögött a kocsi ajtaját.Anya intett Sallynek,hogy indulhatunk,s a kocsi teljes gőzzel hajtott.Én pedig antiszocc módjára zenét hallgattam.A repülőtéren Sally megengedte,hogy elmenjünk a büfébe,ezért a fiúkkal úgy rohantunk,mintha az életünk múlna rajta.Á nem néztek hülyének.Ahogy megérkeztünk a kajáshoz neki láttam a fosztogatásnak.Összesen három zacskó chipset,négy szendvicset,öt szelet csokit,egy liter colát és hat csomag rágót vettem. A két fiú döbbenten figyelték ahogy a repülés alatt mindet megettem,ráadásul kijelentettem,hogy még mindig éhes vagyok.
A reptérről átszálltunk egy másik kocsiba,ahol két órás út várt ránk. Hurrá! :( De vagyok olyan ügyes,hogy bealudtam,ezért már csak Sally háza előtt ébredtem föl. Ahogy néztem este tizenkettő volt,ezért Armin fölkapott,és bevitt az új szobámba.Levette Alexy a cipőmet,rám húzta a takarót,majd kaptam mind a két fiútól egy jó éjt puszit és magamra hagytak. Én természetesen egyből elaludtam.

2 megjegyzés:

  1. De szupi ez a fanfic :) Várom a köviiit!!!

    VálaszTörlés
  2. Nagyon jó. Kíváncsi vagyok a következő részre

    VálaszTörlés