2014. december 22., hétfő

Év végi búcsúzó!

Sziasztok!
Lassan itt az év vége,ezért szeretnék mindenkinek nagyon boldog karácsonyt és sikerekben gazdag új évet kívánni .Ezen kívül szeretném megköszönni minden olvasómnak a támogatást,a dicséreteket és köszönöm hogy egyáltalán figyelemmel kísérte a blogomat.
Szeretném ha tudnátok,idén már nem írok több blog bejegyzést,de 2015-ben ismét folytatom Lucy életének kalandjait. 
Elbúcsúzásképp itt van két vicces videó amivel kicsit rá is hangolódhatunk az ünnepekre!
Addig is sziasztok,találkozunk jövőre! :D


2014. december 21., vasárnap

18. Rész Egy kis pihenés /+ karácsonyi külön kiadás/

Reggel igen csak nyomott kedvel ébredtem. Castiel mellettem szuszogott, az arcom fel volt dagadva a sok sírástól,és borzasztóan fájt a fejem. Nagy nehezen kikászálódtam az ágyból,majd egyenest Sally szobájába mentem.Szerencsére a nagynéném már javában sürgött-forgott, így nem kellet fölkeltenem.
-Mi a baj drágaságom?-nézett rám aggodalmasan.
Nem akartam titkolózni,és úgy éreztem muszáj valakinek kiöntenem a lelkem, ezért mindent el mondtam töviről hegyire.
-Szóval Sally ma itthon maradhatok?Nem szeretnék suliba menni.
-Persze,úgy is ma délután el akartalak titeket vinni Tenessie-be meglátogatni a nagyszüleidet,legalább pár napig lesz időd  kitisztítani a fejed.
-Castiel is velem jöhet?
-Ha szerez igazolást az iskolába akkor igen.
-Köszi.-majd visszabattyogtam a szobámba.
Legnagyobb meglepetésemre Castiel Alexy és Armin beszélgettek az ágyamon, elég komoly arccal. Mikor észrevettek mind a hárman együtt érző tekintettel átöleltek, én pedig nem bírtam tovább és ismét eleredtek a könnyeim. Úgy éreztem magam mint egy kihasznált, átvert barátnő pótlék, akit kidobtak mint egy rongybabát.Megalázónak és szánalmasnak éreztem az egész szituációt,de a barátaim itt álltak és védelmeztek engem, így annyira nem fáj ez a seb ami a szívemen tátongó lyukat égetett.A hosszú ölelés után elmeséltem a srácoknak az utazást, és Castiel is szívesen fogadta a meghívást,így mindenki összepakolt a pár napos pihenésre,a vöröske is haza ugrott a cuccaiért, majd kitaláltuk hogy játszunk monopoly-t. Sikeresen megvettem a pite gyárat,mégis Armin nyert.Valahogy nem stílusom a bizniszezés. Ezután leültünk a ps-elé és Assassin's creed-en  játszottunk. Itt megdöbbenten tapasztaltam Castiel aktivitását és hogy legyőzött.Biztosan csalt a kis undok :P
Délben kitalálták a fiúk hogy vidításképpen királyi ebédet készítenek nekem. Én szépen leültem a bárszékre és végignéztem ahogy Alexy ossza a feladatokat,a kocka és a vörös pedig szerencsétlenül,kapkodva hajtják végre a feladatukat. Armin kicsit azért morcos volt hogy Alexy ugráltatja,ezért elég gyorsan kavarta az a löttyöt.
Alexy és Armin

-Alexy tudom mit csinálok,nem kell őrt állnod!-mondta a kocka.
-Jól van na csak figyellek.
Ekkor hatalmas ötletem támadt:Beállok a főzőcskézésbe. Az egyik tálba  elkezdtem gofri tésztát készíteni.A lisztet öntöttem a tetejére,amikor véletlenül egy hatalmasat tüsszentettem,a liszt pedig mint egy hatalmas porfelhő össze-vissza repdesett. A három fiú erre teljesen elnevette magát,mikor meglátták hogy tiszta liszt az arcom. Castiel nevetve odajött hozzám és egy ronggyal letörülgette a fehér lisztet az arcomról.Közben mélyen a szemembe nézett,én pedig a hatalmas szürke íriszeiben kerestem a gondolatait.Magam sem tudom hogy miért,de éreztem hogy a levegő egyre forróbb lett,így visszatértem a tészta készítéséhez. Cast pedig vigyorogva csinálta tovább a turmixokat.Egy órán belül kész is lett az ebédünk: Makaróni,gofri,csokitorta és eper turmix. Mind nagyon finom volt és hamar végeztünk a dőzsöléssel.
Úgy délután egy óra lehetett amikor nem várt vendégeim érkeztek: Rosalya,Violette és Tara jöttek,mert a vörös el SMS-ezte a "jó" hírt. Így újra elmondtam töviről hegyire a történteket.
Még mindig fájt beszélni a témáról,de kicsit tompította a barátaimmal töltött idők. A három lány mind sajnálva vigasztaltak,majd témát váltva Tara felé fordítottam a fejem:
-Na és hogy haladsz Narutoval?
-Egész jól,de nem érdekes!-hárított a szőke.
Ezután még órákig el cseverésztünk,Tv-ztünk és segítettek a lányok összecsomagolni az utazásra. Mikor elkészültünk Sally hozott nekünk egy kis rágcsálni valót, és szólt hogy 2 óra múlva indulunk. Rosa és én rögtön neki ugrottunk a kajának, Tara pedig sikeresen csinált egy képet mind a négyünkről.

-Jajj ez borzalmas kép lett!-sipított Rosa.
-Nem is,ez tök aranyos!-mondta Vi félénken.
Mindannyian mosolyogva figyeltük a képet,majd föl is ment a Facebook-ra, ahol szépen levezettük a 'vitát' hogy Rosalya-nak milyen hülye feje van a képen.Majd lassan elszaladt az idő és beszálltunk Sally kocsijába és jöhetett is a 3 órás út Colorado-tól és Tenessie-ig. Nem is kellet sok idő és hipp-hopp elaludtam.


Mikor kinyitottam a szemem a szobámban ébredtem.Reggel 6 óra volt és a fiúk már az ajtót dörömbölték hogy keljek föl.Gyorsan fölkaptam egy kényelmes ruhát,majd szép csöndben beballagtunk az iskolába.Amerre néztem a táj mindenhol hó fehér volt.A térdig érő hó miatt nehezen tudtam utat törni,pláne hogy az unokatestvéreim még hó csatáztak is,amiből nekem is bőven kijárt.Mikor belenyúltam az iskola táskámba a zenelejátszómért valami feltűnt. Tankönyv nuku,tolltartó nuku, csak egy ajándék zacskó és pár zacskó sütit találtam. Szóval ma van az osztálykarácsony. El is felejtettem. Mikor beértem az iskolába mindenütt szép karácsonyi díszek csillogtak,és még a hangos bemondóban is a Jingle Bells dübörgött. Mikor elhaladtam a DÖK-ös terem mellet,Nataniel utánam kiáltott:
-Hé Lucy kérlek segíts az osztályba vinni a díszeket.
-Rendben!-majd megfogtam egy dobozt és a szöszivel az oldalamon bementünk az osztály terembe.
Mikor beértünk a többiek éppen a padokat tologatták,a székeket pedig nagy körben helyezték el. Nat-tel középre beállítottuk az 1 méteres fát,majd földíszítettük. Castiel a szokásosnál később jött be és mikor meglátott Nathaniellel beszélgetni morcosan félre hívott:
-Mit csinálsz te azzal az idiótával?!
-Csak beszélgettünk,mi azzal a baj?
-Az hogy megtiltottam hogy szóba állj vele,nem rémlik?
-Aha,biztos...-mondtam majd leültem a helyemre.
Mi a frászról beszél Castiel,és Nat miért ilyen kedves velem,hisz nem is kedvel annyira.Kicsit furcsa dolgok vannak ebben a napban, de megpróbáltam nem törődni vele. Szép lassan minden diák beért az iskolába, Lysander pedig Ninával jött a teremig,majd egy csókkal elbúcsúzott a lánytól és egy kárörvendő vigyorral mellém ült. Egyszerűen borzasztó dühös és féltékeny lettem a történtek miatt.Sértetten átmentem Castielhez,aki vigyorogva az ölébe ültetett.(??) Majd elkezdődött az ajándékozás. Ahogy belenéztem a saját ajándék zacskómba láttam hogy egy Winged Skull-os felső és egy szalagos fagyöngy díszelgett benne. Egyből tudtam hogy kit húztam ki,de előtte Amber jött oda hozzám egy ajándékkal a kezében:
-Boldog karácsonyt Lucy!-mondta fancsali vigyorral a képén,és a kezembe nyomta a zacskót.
-Köszönöm szépen!-mosolyogtam fapofával.
-Na gyerünk öleljétek már egymást!Karácsony van!-kiáltott Kim,amire az egész osztály röhögni kezdett.
Amber és én pedig kénytelenek voltunk egy "ölelés" félét produkálni,így a többiek megnyugodtak. Majd végül én jöttem.Fölálltam a vöröske öléből,majd ekkor Lysanderre néztem,aki még mindig gonoszul vigyorgott rám,én pedig dühömben kivettem a fagyöngyöt a szatyorból.
-Boldog karácsonyt Castiel!-majd oda adtam az ajándékom.-és van még valami!-majd a fagyöngyöt a fejé fölé lógatva megcsókoltam.
























A többiek természetesen füttyögve és tapsolva gratulálták az akciómat,Lys arcáról pedig lefagyott a mosoly. Igencsak dühösnek tűnt,amit pedig én mosolyogtam meg. Castiel arcáról pedig hamar leszűrtem hogy rettentően ledöbbent és zavarban volt. Végül csillogó szemekkel és pirult aral megfogta a kezem:
-Lucy.... szeretlek!
-Én is szeretlek Cast!-szökött ki a számból a meglepő válasz.
Én magam is meglepődtem a mondatomon,de most hogy így végig gondolom nem is olyan nagy hülyeség amit mondtam. Végül is Castiel és köztem sok a közös dolog,bírjuk egymást és szó mi szó még helyes is.Ráadásul az elmúlt időkben gyakran láttam rajta hogy zavarba jön néhány átlagos dologtól ami azelőtt átlagos volt a barátságunkban.
Majd Castiel ismét megcsókolt.....

Mikor kinyitottam a szemem ismét a kocsiban találtam magam.Alexy és Armin mélyen aludtak,Castiel pedig az arcomat simogatva mosolygott rám:
-Na mi van álomszuszék?
-Ööö...semmi.-Tehát csak álmodtam....mégis olyan valósnak tünt.....

2014. december 19., péntek

17.Rész Elvarratlan szálak Part II: Lolita a láthatáron, a Konoha high-i új barátok

Mikor Sasuke beterelt minket a kisbuszba, ahol egy nagy csapat várt minket.Gyors bemutatkozás,majd mind elindultunk... volna,de én már pont nem fértem be, ezért kénytelen voltam Sasuke ölébe huppanni, amit Castiel nem nézett jó szemmel,engem viszont hidegen hagyott a szúró tekintete, és megpróbáltam a neveket megjegyezni. Összesen tizenhárom  új arccal ismerkedtem meg: Ino,Sakura,Hinata,Temari,Tenten,Shino,Kiba,Shikamaru,Naruto,Sai,Neji és Lee.


Mindenkivel próbáltam beszélni pár szót,azonban a hangzavartól nem sok mindent hallottam, csak néhány szófoszlányokat. Ino divatmániás dolgokrol magyaráz,Naruto viccelődik, Sai olvas, Hinata épp elájul,mert Naruto a tömegnyomorban véletlen hozzáért a combjához,Castiel épp Temarival röhög jóízüen. Egy szóval káosz volt a járműben. Nekem bezzeg kényelmes ülőhelyem volt  Sasuke Személyében,amit úgy látok Sakura sem díjazott.Ahogy  a kis pink hajú lányra és a vörös klónomra néztem teljesen elnevettem magam,hogy mennyire egyformán néznek csúnyán.
-Min nevetsz?-bökött meg Sasuke.
-Nem fontos.Mikor érünk oda?
-Nem tudom,mindjárt megkérdem a sofőrt.
Ohh igen kihagytam a sofőrünket,Sasuke bátyját Itachit. Elég csöndes típús,így el is felejtettem hogy itt van.
-20 perc és ott vagyunk.
Ekkor megkönnyebbülten felsóhajtottam,majd visszafordultam a kis.... vagyis nagy csapat felé.
Alexy nagyon boldogan elcsevegett Inoval a téli divatról, Violett és Hinata halkan beszélgetett az animékről, Armin Shinoval és Kibával kockultak (pff... jellemző) Rosalya Leightel és Tentennel beszélgettek a psikról (szegény Leight csak némán halgat, hogy ki ne nyírják a lányok) Tara pedig nagyon jól elszórakozott Narutoval.
-Sasuke elmagyarázod az itteni szerelmi szálakat?- mondtam valószínűleg nagyon bamba képpel,mert a holló furcsállva nézett rám.
-Ja mondom: Tenten Nejivel jár, Hinata Kibával,Sakura velem jár,Temari pedig Shikamaruval. Ino pedig annyira elviselhetetlen barátnő hogy szingli.
-Hehe tapasztalat mi?-gúnyolódtam.
-Eltaláltad.-vigyorgott collgate mosollyal.
És ekkor végre megállt az autó mi pedig gyorsan kikászálódtunk belőle, és irány a buli!!! Mint egy kisebb tömeg rohantunk a tánctérre és ujjongva fogadtuk az aktuális zene számokat. Mikor kicsit kimelegedtem leültem a bárhoz és rendeltem kezdésnek egy doboz sört. Közben csatlakoztak hozzám a lányok.Mind nevetve iszogattunk, amikor két oldalról is megböktek. Az egyik oldalon Ino,a másik oldalon Tara állt kutyapofival. Ismerem ezt a nézést,Viktor mindig ezt csinálta mikor egy csajnál kellet segítenem. A két szőke pedig mint akik összebeszéltek volna sarokba szorítottak és nem tudtam szabadulni az idegőrlő bámulásuktól, végül sóhajtva feléjük fordultam:
-Na halljam mi az óhaj-sóhaj?
-Segíts Alexynél légyszíves!- mondta Ino kissé nyávogósan.
-Nekem pedig Narutonál!!!- csatlakozott Tara is.
-Hát megpróbálok segíteni,de ne várjatok sokat tőlem.-majd kissé szédülten fölálltam és oda tántorogtam az unoka testvéremhez:
-Alexy bejössz Ino-nak, de elfelejtettem neki szólni hogy a srácokat bírod.
-Bírtam.... az a helyzet, hogy nagyon tetszik Ino....de kicsit félek,segíts!-ölelgetett a kékség.
-Menj és beszélj vele. Nekem viszont mennem kell még egy sráchoz.
Majd nagy nehezen átmentem Narutohoz.
-Bejösz Tarának.-ordítottam a zene miatt.
-Kiráy! Végre egy humoros csaj,akinek bejövök!-vigyorgott a szőke srác.
Ekkor Sasuke elkapta a kezem és bevitt a táncolók közé.Pont most indult egy lassú tánc, így szorosan magához húzott és pörögtünk,fordultunk. Szinte fullasztóan ragadtak össze a csípőink,és teljesen elpirultam. Sasuke csak egy kárörvendő mosollyal pásztázta a tekintetem:
-Na hova lett az a kőkemény kis rocker cica?-tette a cinikus kérdést.
-Mire célzol?-vontam fel a szemöldököm.
-Arra hogy nagyon könnyű téged zavarba hozni.
Már épp készültem volna visszaszólni, amikor megpörgetett...

[Sakura szemszögéből]
A lányokkal iszogattunk a bárnál,amikor valami olyasmit láttam,ami széttépte az idegeimet: Sasuke és Lucy lassúztak.De még hogy? Mintha valami csöpögős romantikus filmben,amiben kiszámíthatóan egy csók következne. Majdnem oda mentem felpofozni azt a vörös démont, mikor megpillantottam Castielt,és egy nagy ötletem támadt. Gyorsan odasiettem a sráchoz,majd megmutattam neki a tánctéren lévő jelenetet. Láttam az arcán végigfutó dühöt és undort az unoka testvére iránt,így egy gonosz vigyorral a fülébe súgtam az ötletem. Egy pillanatig eltöprengett,majd egy bólintással bele egyezett. Indulhat a terv!


.....Már épp készültem volna visszaszólni, amikor megpörgetett.
Ekkor hirtelen Castiel megragadott, s vele táncoltam tovább. Előttem pedig Sakura ragadta meg a fiúját,s egy csókot nyomott a szájára és vele táncolt tovább. Cast mintha kissé haragosan kémlelte az arcom,ami már nagyon zavart,így rákérdeztem:
-Mi a baj vörös?
-Mondjuk az hogy kissé túl sok időt vagy az Uchiha barommal.
-Jaj ne csináld már!Csak barátok vagyunk! És mit csináljak? Lysander mostanában kerül, te meg a baleset óta furcsa vagy velem. Most őszintén szerinted mi a frász bajod van?
-Semmi, mindegy.... Én csak nem akarom hogy valami baromságot csinálj. Ismerem az unoka tesóm,és tudom mikre képes egy lányért....aztán meg mindet otthagyja.És azt se szeretném ha Lys emiatt szenvedjen.
-Nem kell aggódni,Sasuke nem is tetszik nekem. Előbb jönnék össze veled mint vele.-nevettem el magam.
Aranyos gesztus hogy ennyire aggód miattam és Lysanderélt is,bár elég érdekesen fejezi ki az érzéseit.
-Tudod mit, megyek és beszélek Lysanderrel,valami nem stimmel vele,és már nagyon hiányzik.-szomorodtam el.
-Rendben,elkísérlek!-mondta Castiel.
Gyorsan elköszöntem a bandától,majd a vörössel az oldalamon elmentem Lysanderhez.
Mikor bekopogtam egy ideig nem nyitott ajtót, majd a végén csak kinyitotta az ajtót...Nina!? Borzasztó sokkot kaptam és könnyek csorogtak ki a szememből,a  kis lolita pedig gonoszan vigyorgott rám.
-Lucy....megmagyarázom!-nézett rám a fehér hajú.
-Mit? Hogy már nem szeretsz többé?Hogy az exedet választod helyettem?
-Figyelj ennél bonyolultabb a helyzet.....gyere be!-majd a karomnál fogva a szobájába vitt, Nina pedig haza ment.
-Hát az a helyzet,hogy beszéltem Ninával és..... még mindig szeretem. Amikor kómában voltál a baleset miatt, ő vigasztalt és tartotta bennem a lelket. És megbeszéltük a múltbéli vitáinkat is..... nagyon sajnálom hogy te kellettél ahhoz hogy rájöjjek még mindig őt szeretem.
-Akkor....mi most.... szakítunk?....-szipogtam kétségbeesetten.
-Azt...hiszem...igen.De szeretnék a barátod maradni.Nem akarom hogy a suliban meg a zenekarban minden tönkre menne miattam
-Rendben. Csak barátok....Akkor szia.-mondtam,majd kimentem az ajtón.
Legnagyobb meglepettségemre Castiel megvárt,és mint aki kiolvasta volna az arcomról mi történt együtt érzően átölelt.
-Maradj itt. Kicsit beszélek ezzel az idiótával.-mondta morcosan,majd bement Lyshez.

[Castiel szemszöge]
-Hé te díjnyertes vadbarom,tudod mit csináltál?
-Igen,azt ami a helyes.-mondta higgadtan Lysander.
-Helyes!? Ha ma Lucy nem dönt úgy hogy átjön hozzád meg se tudta volna az egészet. Megértem hogy még mindig oda vagy Nináért,de akkor sem kellet volna ezt tenned Lucyval!
-Tudom,nem ezt érdemelte.
-Totál hülye vagy!És ha nem haragszor megyek és megvigasztalom az exedet....megint.-majd becsaptam magam mögött az ajtót.
Ekkor Lucy sírva rogyott elém a földre,és torka szakadtából zokogott. Borzasztó volt látni hogy ennyire szenved,fölemeltem és átölelve hazavittem.Még mindig pityergett,mikor az ágyába tettem és gondosan betakartam. Az óra pontosan hajnali egyet mutatott,de tudtam hogy Törpi nem fog ma éjjel elaludni, így mellette maradtam. Tudom milyen az ha szakít az ember, és azt is hogy ilyenkor szükség van a legjobb barátja,aki a lelki társa az ilyen helyzetekben.

Már azt hittem elaludt,ezért felálltam mellőle,amikor valaki megragadta a kezem:
-Castiel kérlek maradj itt velem.
-Rendben.-majd bebújtam mellé az ágyba, Lucy pedig szorosan magához ölelt,mint valami ölelős mackót. Nem sok kellet és Lu könnyekkel teli szemmel de elaludt.Én pedig vörös fejjel önzőn csak arra tudtam gondolni,hogy már nincs sok idő és elmondhatom mit érzek iránta... Majd pár óra múlva én is elaludtam.




2014. december 7., vasárnap

Közvélemény kutatás!

Sziasztok!
Mint látjátok az oldal már át is szellemült a karácsonyi hangulatba!Mivel én személy szerint nagy karácsony függő vagyok,azzal az ötlettel állok elétek hogy szeretnék pár különleges karácsonyi fejezetet írni. Ezzel kapcsolatban az a kérdésem van hogy szívesen olvasnátok-e vagy inkább folytassam a rendes történetet?

És egy másik kérésem az lenne,hogy lécci léccci kommenteljetek ><
Kaptok érte kekszet,és Kentint is szép piros masniban :3


2014. december 5., péntek

16. Rész Elvarratlan szálak

Na ez a pár nap a kórházban nekem éveknek tűntek. Minden nap ugyan az a program: amíg a suli tartott Sally jött be engem "szórakoztatni" utána Sasuke látogatott,akivel nagyon jóban lettünk.Megtanított végre pókerezni (még most se tudom hogy csinálta) én pedig cserébe elkezdtem neki gitár leckéket adni.Persze Castielnek ez nagyon nem tetszett,de nem akart nagyon vitába szállni velem,mikor meglátta hogy Sasuke semmi olyan dolgot nem csinált velem ami bökné a csőrét.Aztán délután Rosa és Violett tartott nekem csajos órákat,ami arról szólt hogy kaptam egy egész ruhaboltot és egy könyvnyi rajzot és festményt ajándékba.Utána általában csatlakoztak az uncsitesóim is. Alexy minden nap fincsi pitét hozott be,amit csak miattam megtanult sütni,Armin pedig odaadóan mesélt nekem a legújabb animékről és játékokról, és sajnálattal kellet hallanom hogy véget ért a Sword Art Online,amíg kiütöttem magam.Miután a barátaim végeztek legnagyobb meglepetésemre Nat Kim és Melody jöttek be hozzám hogy ne maradjak le a tanulásba.És miután ágyhoz voltam kötve muszáj volt tanulnom,bár annyira nem esett nehezemre,mert nagyon jól esett hogy azok is aggódtak értem akikkel nem vagyok nagy barátságban. És hipp-hopp eljött az este,amikor Lys jött be hozzám. Nem igazán tudtunk beszélgetni,inkább csak csöndbe egymást ölelgetve élveztük egymás társaságát.

És végre kiengedtek a kórházból!!!!! Már teljesen jól éreztem magam,és készen álltam folytatni az iskolát.Mikor bementem az osztályterembe Kentin hirtelen a nyakamba ugrott:
-Visszajöttél! Ezért kekszgyárat érdemelsz!
-Nekem is hiányoztál Ken!-próbáltam levakarni magamról a srácot,aki nagy nehezen el is engedett és két zacskó Győri kekszet nyomott a kezembe.
Gyorsan leültem a helyemre és az édességet majszolva nézelődtem jobbra-balra. Ahogy bambán bámultam valami vagy inkább valaki igen csak feltűnt nekem. El is felejtettem hogy a baleset napján egy új lány érkezett akit még nem is ismerek.Nagy nehezen feltápászkodtam és odamentem a padjához,ahol Kimmel épp pizzát reggeliztek.
-Szia,mi még nem találkoztunk!Lucy vagyok,te pedig Tara ha jól tudom!
-Ja igen te vagy az a lány aki pont az érkezésem napján került kórházba.
-Na igen,hát jól bemutatkoztam az tény.-erre mind a ketten nevetésben törtünk ki.
Egész szimpatikus volt ez a lány,laza volt és közvetlen,na meg nagyon barátságos és jó fej. Megkínált a pizzájával,közben pedig összeismerkedtünk.Kiderült hogy hip-hop táncol és divattervezőnek készül tovább tanulni. Ezen kívül szeret olvasni,amit kicsit furcsának találok a személyiségéhez,de ez teszi őt érdekessé. Tetszett a nyelv stílusa,kicsit magamra emlékeztetett.Elmondta,hogy a bátyával költözött ide,aki szintén ide jár,és tizedikes.

Miután letudtam a bemutatkozást,visszabaktattam a helyemre ahol már várt a kis csapatom. Órán végig az Országismereti verseny volt a téma,amit teljesen elfelejtettem,de a srácok megnyugtattak hogy a dalszövegen (amit én csináltam) kívül mindennel elkészültek. Rosa és Alexy intézte a kimonós kosztümöket, Vi a díszletet, Armin a technikai bigyókat intézte,és abba is beavatott hogy a fellépéskor egy led-falra ki lesz vetítve a magyar szöveg,hogy mindenki értse. Lysander és Castiel pedig a színpadot intézték el. Hangosan fölsóhajtottam hogy már csak a dallal kell egy kicsit bajlódnom és kész is. Szünetbe persze Amber folytatta ott ahol abbahagyta:
-Jesszusom,Emo te még a halálnál is félelmetesebb vagy,azért jársz még köztünk!
-Ha-ha röhög a vakbelem!-mondtam cinikusan,majd faképnél hagytam.
Kint a folyosón eléggé érdekes látvány fogadott: a vagány Violett és egy bronzos bőrű szöszi srác épp egymást falták.
-Khm....Vi.....-kezdtem köhécselni,mire a páros fölfigyelt.
-Szia Luu, bemutatom a barátomat Dake-et.-vörösödött el barátnőm feje a zavarától.
-Jaaa te vagy Tara bátya.-mosolyogtam.
-Te meg Vi-cicmic legjobb barátnője,már sokat hallottam rólad.-mosolygott a srác,és kezet csókolt.
Hát ez eléggé lesokkolt,így kénytelen voltam valami fa viccet benyomni:
-Mi ez a középkor? Egy percre kölcsönkérhetném Violettet?
-Persze,úgy is osztozkodó típus vagyok.-kacsintott a szöszi,én meg már rángattam el a szótlan lányt.Gyorsan kirohantunk a suli udvarra majd egy padra ülve kifaggattam:
-Mióta ismered? és mióta jártok?És én mért nem tudok róla?
-Ne haragudj Lucy,csak féltem hogy nem tetszene neked
-Mivan? Hisz ez fantasztikus! Örülök hogy végre más emberekkel is bátrabb vagy,még jó hatással is van rád!
-Ó,örülsz? ez esetben akkor annyit mondok hogy az őszi szünetben ismertem meg,és amig te a kórházba voltál végig tartotta bennem a lelket,mert borzasztóan aggódtam érted,aztán csak  úgy összejöttünk.
-Ez de aranyos!!!! Gratu! Legyetek sokáig aztán,vagy én herélem ki a srácot.-mosolyogtam kajánul.
-Na de Lucy.... ez viccnek is rossz!
-Mert? Mellesleg Rosa tudja?
-Ja. És?
-És,és? Mit szólt?
-Nem szimpi neki,pont ezért nem szóltam neked se.
-Majd mesélj kicsit részletesebben hogy mi történt!
-Jó de menjünk mielőtt Ro azt hiszi kiközösítjük!
Erre én hatalmas hahotában törtem ki,majd vissza mentünk tanulni. A nap végére hulla fáradt voltam,és az ágyamban lustálkodtam,mikor valaki benyitott hozzám:
-Meglepetés!-kiáltott Sasuke egy gitárral a kezében.
-Hee?-kis fáziskéséssel ugyan de leesett hogy miért jött.-Ja tényleg gitár óra.
Leültünk a puffokra,majd 2 órán keresztül tanítottam az akkordok leütését sikertelenül. Sasuke hamar ráunt az oktatásra,és a zongorát nézve rávett hogy játsszak neki rajta valamit.Nekem a zongoráról egyből a kedvenc számom jutott eszembe,és azt kezdtem játszani,mellé pedig énekeltem is:

Mikor végeztem a dallal Sasuke üveges szemében láttam hogy elmerült  saját gondolataiban,ezért kicsit fölráztam:
-Mi a baj?
-Semmi,csak ez a szép dal az első szerelmemet idézte föl bennem.
-Bocsi.
-Ugyan semmi baj,azóta már van egy másik barátnőm.-simogatta meg a fejem.
Miután befejeztük a zene órát,mindketten megéheztünk ezért lementünk a konyhába harapni valóért. Miután hamar kiderült hogy Sasuke is elég béna a főzésben csak egy zacskó chipsel és egy bödön fagyival tértünk vissza,majd elkezdtünk x box játékozni. De hiába Tekken-en mindíg én nyerek. Este nyolckor Sasukének mennie kellet,ezért kikisértem az ajtóig.
-Holnap lenne kedved egy buliba jönni? Bemutatnálak a barátaimnak,és te is hozhatnád a srácokat!
-Hmm.. jó ötlet,legyél itt mondjuk 7-re..mosolyogtam.
-Rendicsek,szia!
-Szia.

Másnap reggel elújságoltam a többieknek a bulit, és Lysanderen kívül mindenki beleegyezett. Az órák a szokásosan haladtak,majd mehettem ének szakkörre. Castiellel öszedobtunk egy szép szerelmes duettet,amit elő is kellet adnunk. Castielnek gyönyörű hangja van,de utál énekelni. Ennek ellenére egy dalt mégis hajlandó volt elénekelni:

Be kell vallanom,kicsit izgatott voltam miközben énekeltem,hisz a vöröske szinte teljesen más fényben ragyogott előttem. Az eddigi kemény rokker haver helyett most romantikus volt és kedves, szemei csillogtak,és szinte perzselt az érintése. Nem tudom mi ütött belém,de szinte zavarban voltam amikor énekelt,bár ezt betudtam annak hogy piszok jó színész,ami kicsit meg is lepett. 
Miután végeztünk a suliba Rosaval és Violettel  elmentünk a plázába ruhát venni, de nálam inkább nyert a ruhás szekrényem választéka.Mind össze gyűltünk nálam,majd este hétkor Sasuke egy kisbusszal jött értünk. 
-Hát akkor induljon a banzáj!-vigyorogtam fapofával.
Akkor még nem is sejtettem hogy ez az este lesz életem legzűrösebb partija...


Kis helyzetjelentés :)

Sziasztok!
Most mindenkiben az a kérdés bújkál hol a francba voltam 3 hónapig. Sajnos be kell hogy valljam a 9. osztály eddig igen csak lefárasztott (tanulás,barátnők....pasiügyek) és teljesen elhanyagoltam az oldalt,de ezen a héten már 100% hogy folytatom Lucy életét. Mivel ma torokgyulladással itthon csücsülök bőven van időm egy jó pár fejezetet legyártani. És ami szerintem nektek bónusz az az hogy a suliba sikerült fejlődnöm az írás terén, ezért szeretném nektek megmutatni az idei (sulimban megtartott) Novella és versíró verseny győztes Novelláját és versét,amit én írtam ^^ Remélem tetszeni fog, és amint folytatom a blogot is mindenki megbékél a csúnya hanyagságommal.Szóval most 5000-el az írással foglalkozom, addig is kárpótlásul itt a novellám:

Az évforduló
Mindenki azt mondja hogy a nagy ő nem hullik csak úgy a az öledbe mint a tündérmesékbe. Hát az tény hogy nehéz megtalálni a boldogságot,de arra nem gondoltam volna hogy nekem mégis könnyű dolgom lesz. Tizenöt évesen a legtöbb lány csak a sminkekkel és a ruhákkal foglalkozik,nem úgy mint én. Szinte mindig könyveket olvastam,és gitároztam nem foglalkozva mások véleményével. De mindez megváltozott mikor a legjobb barátnőm Mimi elrángatott egy házi buliba.Elötte persze egy órán át öltöztetett,míg csak annyit engedtem meg neki hogy a feltűnő kék hajamat begöndörítse.Mikor átmentünk a buliba,nem igazán találtam a társaságom,ezért leültem és megpróbáltam olvasni.Ekkor odajött hozzám egy fiú:
-Hát te miért nem szórakozol?-mosolygott rám egy fekete hajú srác
-Nem igazán az én stílusom a bulizás.Kényszerből jöttem.
-Végre egy sorstárs! Natsu Bright vagyok.-nyújtotta nekem a kezét.
-Rin Pheonix.
Majd a fiú leült mellém. Magam se tudom hogy miért de teljesen zavarba jöttem. Nem igazán beszélgetek fiúkkal,erre  pont meg akar ismerni az egyik.Egy pár percig kínos csöndben ültünk egymás mellet,majd végül Natsu kezdeményezett:
-Mit olvasol?-bökött az ölemben lévő vastag könyvemre.
-Romeo és Júlia,de szerintem nem olvastad.
-Dehogynem,az egyik kedvenc  drámám.Rengeteg versemet megihlette a könyvben szereplő halál és ellentét fontossága.
-Te verseket írsz?-kerekedtek el a szemeim. Még sosem láttam olyan fiúkat akik egyszerre helyesek és még okosak is.
-Igen ez amolyan hobbi.-szerénykedett Natsu.-De inkább azt áruld el hogy az olyan aranyosan okos típusú lányoknak,mint te miért is van kék haja?
-Nekem meg ez a szín egy hobbi.-mosolyogtam ravaszul.
-Furcsa,de tetszik!-nevetett a fiú.
Ezek után egy darabig elbeszélgettünk,majd hazakísért.A barátaink unszolására még egy jó párszor találkozgattunk,míg legjobb barátok lettünk.Majd szép lassan ráébredtem arra hogy többet érzek puszta barátságnál.Mikor már végre nagy nehezen összeszedtem a bátorságom hogy szerelmet valljak neki,ő ezt előbb megtette. Így nagy nehezen fél év után összejöttünk,s azóta is egy pár vagyunk.Azóta boldogabb volt az életem,és semmi baj sem volt,azonban történt valami ami megváltoztatott mindent.....Ez volt a tizennyolcadik születésnapom....
 Reggel vidáman pattantam ki az ágyból,s indultam reggelit csinálni.Gyorsan összefogtam derékig érő kobaltkék hajam,majd megsütöttem a gofrikat.Gyors mozdulattal megterítettem,mikor egy holló fekete hajú fiú lépett be a konyhába.Arcomra hatalmas vigyor ült ki,majd egy hirtelen mozdulattal a fiú karjaiba ugrottam.
-Boldog születésnapot Rin!-nyomott egy puszit a homlokomra a kedvesem,én pedig mint mindig most is elpirultan mosolyogtam.
-Köszönöm Natsu,gyere reggelizzünk!-majd mind a ketten asztalhoz ültünk.
Gyorsan befaltuk a gofrit,majd kitaláltuk hogy a menjünk a parkba.Egy kosárba elpakoltam pokrócot,meg egy nagy rakás édességet,Natsu pedig egy dobozt,és a gitárját hozta,illetve a dalszerző füzetét vette magához.A park legszebb részére mentünk,ami egy hatalmas rét volt,külön a piknikezni vágyók részére.A hatalmas füves rengeteget apró  szivárvány színű vadvirágok tarkították,határait pedig a cseresznyefák festették rózsaszínűre.Ahogy egy gyenge tavaszi fuvallat söpört végig a fákról úgy hullottak a kis virágszirmok,mint decemberben a pelyhes hó.
-Kapj el ha tudsz!-kiáltottam,majd már szaladtam is a rét belseje felé.
Ekkor Natsu is neki iramodott,s hangos kacajjal kergetett.Éreztem hogy a sarkamban van,azért még jobban gyorsítottam,ezt a tempót azonban nem tudtam sokáig tartani,ezért egyre lassultam.Natsu azonban akkora lendülettel vágtatott felém hogy sikerült teljesen elgázolnia,és egymáson feküdtünk a fűben.Ahogy Natsu vigyorogva fölém tornyosult,nem bírtam ki és ismét elvörösült az arcom,amit a fiú csak egy amolyan 'feladom' nevetéssel jutalmazott.Tudta hogy hiába vagyunk együtt három éve,attól még ugyan az a félénk kislány maradtam,de őt ez egyáltalán nem zavarta,sőt még élvezte is hogy ennyi idő után még mindig képes zavarba hozni.Mosolyogva csókot nyomott az ajkaimra,majd föltápászkodtunk. Letettük a pokrócot majd a fiú elővette a gitárját,s lassú érzelmes akkordokat kezdett játszani rajta.Nem kellet hozzá sok idő,és eszembe jutott melyik dallamot játssza,én pedig egyből elkezdtem énekelni:
"Úgy érzem életben tartasz
Te vagy a megmentőm!
Megérintelek,megízlelhetlek
Érzem hogy végre itt vagy velem!
A szerelmem sosem hal meg
Te vagy a megmentőm!
Tarts meg,gyógyíts meg
Szoríts magadhoz!
Mer a szívem érted dobog
Ez minden mit adhatok.
Megváltóm
Életben tartasz!
Megmentőm
Kezedben vagyok!
Megváltóm
Meg tartasz örökre!"
Úgy belemerültem az éneklésbe,hogy észre se vettem,de már nem szólt a gitár,s Natsu mosolyogva kémlelte álmodozó tekintetem.Gyorsan észbe kaptam és gyanakodva néztem rá vissza:
-Mi a baj,ennyire rossz a hangom?
-Ugyan dehogy,csak szeretem nézni ahogy énekelsz.Mintha nem is ezen a világon lennél,teljesen elvarázsol ilyenkor az arcod.
-Jaj ne mond ezt....te vagy az aki ezeket a gyönyörű dalokat írja és szerzi.
-Na igen, egy tökéletes dal szerző,és egy még csodásabb énekesnő.Tökéletes páros vagyunk!-csillogtak Natsu smaragd zöld szemei a büszkeségtől.-Jut eszembe.itt az idő ünnepelni!-Majd kibontotta a dobozt,amiben egy puncs torta volt,s rátette a mind a tizennyolc gyertyát majd meg gyújtotta.
-Boldog szülinapot Rin,kívánj valamit!-nyújtotta nekem a tortát,én pedig mosolyogva elfújtam az összes gyertyát.
Felvágtuk a tortát,majd Natsu hirtelen ötlete miatt megetettük egymást. Inkább fogyatékosokra hasonlítottunk,mint romantikus párosra,de azért vicces volt összekenni egymás arcát,az pedig csak még jobb amikor le töröltük a ragadós édességet.
-Csukd be a szemed,jön az ajándék!-mondta,majd a kezemet a szemem elé tolta.
Pár másodperc múlva kinyitottam a szemem és legnagyobb megdöbbenésemre Natsu előttem térdelt egy gyűrűt tartva:
-Rin,megtisztelnél azzal hogy velem töltenéd el életem hátralévő részét?
-Igen,igen,igen!-hebegtem könnyekkel teli szemmel,majd Natsura borulva sírtam az örömtől.
Nagyon boldog voltam,szinte már lesokkoltak az események,hisz amikor elfújtam a gyertyákat azt kívántam hogy Natsuval örökre együtt legyek.Nekem ő a mindenem,és most már az is marad örökre.Mikor végre elfogytak a könnyeim furcsállva vettem észre hogy hirtelen beborult,majd eleredt az eső.Gyorsan összepakoltunk és szaladtunk valami száraz helyre.Szerencsére közel volt hozzánk a bevásárló központ,így oda mentünk.
-Ha már itt vagyunk vehetnénk esernyőt,és mit szólnál ha otthon filmeznénk?
-Remek ötlet,akkor vegyünk pattogatott kukoricát is!-majd elindultunk beszerezni a dolgokat.
Már épp a kasszánál álltunk sorba,mikor hirtelen egy lövést hallottunk.Mindenki sikítozva pánikolt,Amikor egy férfi elkiáltotta magát!
-Csönd legyen vagy mindenkit lelövök!Inkább pakolja össze a pénzt,és ha megnyomja a riasztót magával is végzek!-bökött az előttem álló pénztáros nőre.
Mindenki sokkot kapva borult össze,kétségbeesetten Natsura néztem,aki csöndben figyelte az eseményeket,és megpróbált lenyugtatni.A pénztáros gyorsan kapkodva szedte egy zsákba a pénzt,amikor meghallottam hogy Natsu súg a fülembe valamit:
-Figyelj én hátulról elveszem a pasastól a fegyvert,te pedig azonnal nyomd meg a vészhívót!
Erre a mondatra megfagyott a vér az ereimben,s nagy nehezen felmértem a rabló külsejét: Olyan harmincas éveiben járó izmos férfi volt,barna hajjal és egy pisztollyal a kezében.
-Natsu ne,ez veszélyes.Túl erős hozzád képes!
-De nézd Rin,már így is lelőtt valakit!-majd az arcomat elfordítva észrevettem egy nőt aki a földön feküdt.
Az arcát nem láttam,csak a rengeteg vért,ami a padlón folyt. Ekkor elkezdtem remegni,úgy éreztem mindjárt elájulok,amikor valaki hátulról óvatosan átkarolt.
-Muszáj segítened vagy még nagyobb baj lesz.-suttogta Natsu vontatottan a fülembe.
-Rendben,csináljuk.-adtam be a derekam,majd gyorsan elmagyarázta hol van a kapcsoló.
Natsu elengedett,majd szép lassan a rabló mögé settenkedett,míg én a pénztárhoz próbáltam közel férkőzni,már ott volt tőlem a kapcsoló pár centire,és csak a jelet vártam. Ekkor Natsu hátulról ráugrott a rablóra,én pedig megnyomtam a gombot,ami hatalmas hangerővel kezdett sípolni.Mindenki fejvesztve menekülni kezdett,én pedig rohantam Natsu felé,akit a tömegbe alig láttam. Hirtelen ismét egy lövést hallottam,amire még gyorsabban rohanni kezdtem.Rossz előérzésem volt,s mikor oda értem nem tévedtem.A szemem előtt lévő látványtól teljesen megdermedtem. Natsu eszméletlenül feküdt a földön,a homlokából pedig folyt a vér.Könnyes szemekkel a térdre rogytam,és egy hangosat sikoltottam .Natsu fejét az ölembe téve próbáltam fölébreszteni.Tudtam hogy már késő,de valami azt diktálta bennem hogy semmi baja sincs,talán mert olyan békésnek tűnt az arca mint ha aludna,még akkor is ha minden csupa vér volt. Kezeimmel letöröltem homlokáról a vért,majd lassan elemeltem róla a tekintetem és a velem szemben álló fegyveres férfit figyeltem.Látszólag ő is sokkoltan figyelte a pisztolyát,mint ha én ott se lennék.Ekkor történt velem valami.....valami ami megváltoztatta az érzéseimet. A bennem lévő bánatot és szomorúságot felváltotta a düh.Lassan fölálltam a földről,majd teljes erőmmel neki rohantam a férfinak.Annyira meglepte a támadásom,hogy nem bírt megtartani,így a földre küldtem.Kicsavartam a kezéből a pisztolyt,majd egyenest a férfi fejének szegeztem.Ekkor a rabló hangosan könyörögni kezdett az életéért,azonban nem hallottam semmit.
-Tedd meg!Végezz vele!Megölte a szerelmed!-hallottam a hangokat a fejemben.
Először csak suttogások voltam,majd egyre hangosabb,végül pedig már üvöltöttek a hangok. Az ujjamat a ragaszra tettem,majd lenyomtam.Ekkor eldördült a pisztoly,s az arcomra csapódott a meleg vér.Sokkos állapotban eldobtam a fegyvert,majd visszatántorogtam Natsu testéhez.Ismét földre borultam,majd a fejem a mellkasába fúrva zokogtam.....
Ez pontosan két éve volt,s ezen emlékektől mindig bűntudatom lesz.Ma reggel van a második évfordulója hogy Natsu elment,én pedig normálisan éltem tovább az életemet.Reggeli után elmentem az egyetemre,majd haza.Nem igazán voltam az a barátkozó típus,így szinte mindig egyedül voltam. Mimivel eltávolodtunk,nem volt senkim se...Otthon este könyvet olvastam,a régi képeket nézegettem,majd elaludtam.Úgy éjfél körül arra ébredtem hogy az ablak tárva nyitva volt.Gyorsan becsuktam,majd hátra fordulva döbbenve néztem farkas szemet....Natsuval. Az arca véres volt,a ruhája gyűrött,két hatalmas fekete szárnyat húzott maga után,s feje fölött egy apró glória világított. A fiú keserédes mosollyal várta a reakcióm,ami annyi volt hogy sírva borultam az ölébe.
-Natsu....Miattam haltál meg te is és az a férfi is,annyira sajnálom!
-Rin,nyugodj meg,nem a te hibád volt,csak egy baleset.-nyugtatgatott.
-Hogy kerülsz ide?-kérdeztem szipogva.
A fiú komor arcán láttam hogy gondolkodik.De végül egy nagy sóhajjal neki kezdett a mondani valójának:
-Rin...én meghaltam,és a lelkem a menybe került....De  minden évnek azon a napján amikor meghaltam,visszajöhetek a Földre hogy találkozzak veled...
-De,akkor tavaly miért nem jöttél?
-Az első évben tiltották a szabályok,de most hogy végre itt vagyok....-kezdett volna bele,én azonban mohón csókot nyomtam az ajkaira.
-Annyira hiányoztál!Szeretlek!-mondtam sírva,majd átölelve zokogtam ki minden eddigi fájdalmam.
Natsu csak egy apró mosollyal karolt át majd a homlokomra csókot adva,láttam hogy az ő szeme is megtelt könnyekkel:
-Én is szeretlek,pont ezért kell elengednem téged....Most hogy meghaltam,tovább kell lépned ezen és élned az életed nélkülem.-Majd egy mozdulattal lehúzta az ujjamról a gyűrűmet.
-Nem!Sosem foglak elfelejteni!-emeltem fel a hangom ingerülten,s kaptam ki a kezéből az apró ékszert.
Legnagyobb meglepetésemre Natsu csak mosolyogva bólintott:
-De ígérd meg hogy ezentúl mindig boldog leszel!
-Rendben,te meg gyere le minden egyes évfordulón!-Majd a vállába furakodva szorítottam minél erősebben.
Ahogy átöleltem furcsán vettem észre a hatalmas szárnyakat .Egyszerűen nem tudtam fölfogni hogy ez tényleg megtörtént.Mintha csak egy álom lenne,s attól féltem hogy fölébredek.Kedvesemnek feltűnt ahogy megbabonázva figyeltem a hatalmas ébenfekete szárnyakat.
-Nincs kedved repülni egy kicsit?
-De tudod hogy tériszonyom van....-ijedtem meg erre a kérdésére.
-Tudom,de nem kell félned,én itt vagyok!-takarta el a szemeim.
Pár perc gondolkodás után bólintottam,és elengedtem magam. Natsu óvatosan a karjaiba vett,majd kisétált az erkélyen,s elrepültünk.Nekem még mindig csukva volt a szemem,de mikor kinyitottam gyönyörű látvány tárult elém.A felhők olyanok voltak akár a végtelen vattacukrok,s a város úgy világított akár ezernyi apró mécses. Elvarázsolva figyeltem mindent,s próbáltam minden apró részletet az eszembe vésni.Egy órával később Natsu hazavitt,majd egymást szorosan átkarolva aludtunk el. Két éve először mosolyogva hajtottam álomra a fejem.Újra együtt lehettem azzal akit szeretek,s úgy éreztem soha sem fogom elengedni többé.Reggel az ágyamba ébredtem,s ahogy körül néztem minden normálisnak tűnt. Azon gondolkoztam hogy biztos álmodtam,ekkor az ablak előtt megtorpantam. Egy hatalmas fekete madártoll hevert a földön.Ekkor mosolyogva eltettem a fiókba a tollat,majd kiültem az erkélyre egy gitárral és énekelni kezdtem:
"Ketyeg az óra,a végét járja
A felhúzás percét még várja
Olyan sok dolgot szeretnék mondani
De nem tudom vajon tényleg megéri?

Érzem ahogy a jelen elvész
Lepereg mint a homok szemek
Azt hiszem káosz van a fejemben
Hisz elfelejtettem mit ígértem
Telik az idő....
De már rájöttem hogy tovább kell lépnem
Mert tudom hogy neked ezt ígértem
Hogy boldogabbá teszem az életem
Mert holnap talán már késő lesz minden"
Egy ideig a semmibe meredtem,majd letettem a gitárom és az égre nézve mosolyogtam:
-Várni fogok rád mindörökké....