És végre kiengedtek a kórházból!!!!! Már teljesen jól éreztem magam,és készen álltam folytatni az iskolát.Mikor bementem az osztályterembe Kentin hirtelen a nyakamba ugrott:
-Visszajöttél! Ezért kekszgyárat érdemelsz!
-Nekem is hiányoztál Ken!-próbáltam levakarni magamról a srácot,aki nagy nehezen el is engedett és két zacskó Győri kekszet nyomott a kezembe.
Gyorsan leültem a helyemre és az édességet majszolva nézelődtem jobbra-balra. Ahogy bambán bámultam valami vagy inkább valaki igen csak feltűnt nekem. El is felejtettem hogy a baleset napján egy új lány érkezett akit még nem is ismerek.Nagy nehezen feltápászkodtam és odamentem a padjához,ahol Kimmel épp pizzát reggeliztek.
-Szia,mi még nem találkoztunk!Lucy vagyok,te pedig Tara ha jól tudom!
-Ja igen te vagy az a lány aki pont az érkezésem napján került kórházba.
-Na igen,hát jól bemutatkoztam az tény.-erre mind a ketten nevetésben törtünk ki.
Egész szimpatikus volt ez a lány,laza volt és közvetlen,na meg nagyon barátságos és jó fej. Megkínált a pizzájával,közben pedig összeismerkedtünk.Kiderült hogy hip-hop táncol és divattervezőnek készül tovább tanulni. Ezen kívül szeret olvasni,amit kicsit furcsának találok a személyiségéhez,de ez teszi őt érdekessé. Tetszett a nyelv stílusa,kicsit magamra emlékeztetett.Elmondta,hogy a bátyával költözött ide,aki szintén ide jár,és tizedikes.
Miután letudtam a bemutatkozást,visszabaktattam a helyemre ahol már várt a kis csapatom. Órán végig az Országismereti verseny volt a téma,amit teljesen elfelejtettem,de a srácok megnyugtattak hogy a dalszövegen (amit én csináltam) kívül mindennel elkészültek. Rosa és Alexy intézte a kimonós kosztümöket, Vi a díszletet, Armin a technikai bigyókat intézte,és abba is beavatott hogy a fellépéskor egy led-falra ki lesz vetítve a magyar szöveg,hogy mindenki értse. Lysander és Castiel pedig a színpadot intézték el. Hangosan fölsóhajtottam hogy már csak a dallal kell egy kicsit bajlódnom és kész is. Szünetbe persze Amber folytatta ott ahol abbahagyta:
-Jesszusom,Emo te még a halálnál is félelmetesebb vagy,azért jársz még köztünk!
-Ha-ha röhög a vakbelem!-mondtam cinikusan,majd faképnél hagytam.
Kint a folyosón eléggé érdekes látvány fogadott: a vagány Violett és egy bronzos bőrű szöszi srác épp egymást falták.
-Khm....Vi.....-kezdtem köhécselni,mire a páros fölfigyelt.
-Szia Luu, bemutatom a barátomat Dake-et.-vörösödött el barátnőm feje a zavarától.
-Jaaa te vagy Tara bátya.-mosolyogtam.
-Te meg Vi-cicmic legjobb barátnője,már sokat hallottam rólad.-mosolygott a srác,és kezet csókolt.
Hát ez eléggé lesokkolt,így kénytelen voltam valami fa viccet benyomni:
-Mi ez a középkor? Egy percre kölcsönkérhetném Violettet?
-Persze,úgy is osztozkodó típus vagyok.-kacsintott a szöszi,én meg már rángattam el a szótlan lányt.Gyorsan kirohantunk a suli udvarra majd egy padra ülve kifaggattam:
-Mióta ismered? és mióta jártok?És én mért nem tudok róla?
-Ne haragudj Lucy,csak féltem hogy nem tetszene neked
-Mivan? Hisz ez fantasztikus! Örülök hogy végre más emberekkel is bátrabb vagy,még jó hatással is van rád!
-Ó,örülsz? ez esetben akkor annyit mondok hogy az őszi szünetben ismertem meg,és amig te a kórházba voltál végig tartotta bennem a lelket,mert borzasztóan aggódtam érted,aztán csak úgy összejöttünk.
-Ez de aranyos!!!! Gratu! Legyetek sokáig aztán,vagy én herélem ki a srácot.-mosolyogtam kajánul.
-Na de Lucy.... ez viccnek is rossz!
-Mert? Mellesleg Rosa tudja?
-Ja. És?
-És,és? Mit szólt?
-Nem szimpi neki,pont ezért nem szóltam neked se.
-Majd mesélj kicsit részletesebben hogy mi történt!
-Jó de menjünk mielőtt Ro azt hiszi kiközösítjük!
Erre én hatalmas hahotában törtem ki,majd vissza mentünk tanulni. A nap végére hulla fáradt voltam,és az ágyamban lustálkodtam,mikor valaki benyitott hozzám:
-Meglepetés!-kiáltott Sasuke egy gitárral a kezében.
-Hee?-kis fáziskéséssel ugyan de leesett hogy miért jött.-Ja tényleg gitár óra.
Leültünk a puffokra,majd 2 órán keresztül tanítottam az akkordok leütését sikertelenül. Sasuke hamar ráunt az oktatásra,és a zongorát nézve rávett hogy játsszak neki rajta valamit.Nekem a zongoráról egyből a kedvenc számom jutott eszembe,és azt kezdtem játszani,mellé pedig énekeltem is:
Mikor végeztem a dallal Sasuke üveges szemében láttam hogy elmerült saját gondolataiban,ezért kicsit fölráztam:
-Mi a baj?
-Semmi,csak ez a szép dal az első szerelmemet idézte föl bennem.
-Bocsi.
-Ugyan semmi baj,azóta már van egy másik barátnőm.-simogatta meg a fejem.
Miután befejeztük a zene órát,mindketten megéheztünk ezért lementünk a konyhába harapni valóért. Miután hamar kiderült hogy Sasuke is elég béna a főzésben csak egy zacskó chipsel és egy bödön fagyival tértünk vissza,majd elkezdtünk x box játékozni. De hiába Tekken-en mindíg én nyerek. Este nyolckor Sasukének mennie kellet,ezért kikisértem az ajtóig.
-Holnap lenne kedved egy buliba jönni? Bemutatnálak a barátaimnak,és te is hozhatnád a srácokat!
-Hmm.. jó ötlet,legyél itt mondjuk 7-re..mosolyogtam.
-Rendicsek,szia!
-Szia.
Másnap reggel elújságoltam a többieknek a bulit, és Lysanderen kívül mindenki beleegyezett. Az órák a szokásosan haladtak,majd mehettem ének szakkörre. Castiellel öszedobtunk egy szép szerelmes duettet,amit elő is kellet adnunk. Castielnek gyönyörű hangja van,de utál énekelni. Ennek ellenére egy dalt mégis hajlandó volt elénekelni:
Be kell vallanom,kicsit izgatott voltam miközben énekeltem,hisz a vöröske szinte teljesen más fényben ragyogott előttem. Az eddigi kemény rokker haver helyett most romantikus volt és kedves, szemei csillogtak,és szinte perzselt az érintése. Nem tudom mi ütött belém,de szinte zavarban voltam amikor énekelt,bár ezt betudtam annak hogy piszok jó színész,ami kicsit meg is lepett.
Miután végeztünk a suliba Rosaval és Violettel elmentünk a plázába ruhát venni, de nálam inkább nyert a ruhás szekrényem választéka.Mind össze gyűltünk nálam,majd este hétkor Sasuke egy kisbusszal jött értünk.
-Hát akkor induljon a banzáj!-vigyorogtam fapofával.
Akkor még nem is sejtettem hogy ez az este lesz életem legzűrösebb partija...

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése