2015. február 19., csütörtök

21.Rész: Mi újság a Sweet Amoris-ban?:Rosalya napja (Első rész)

Kedves olvasóim!
Nagy nehezen kitaláltam a folytatást végre :3 A mostani fejezetben Rosalya szemszögéből fogunk látni,hogy meg tudjuk mi is történik,amíg Lucy távol van.
Mint mindig most is várom a véleményeket, kritikákat és a kekszet is elfogadom ^^

Reggel boldogan pattantam ki az ágyból és mentem a fürdőszobába.Gyorsan elkészültem a sminkemmel,felvettem a ruháim és vissza siettem a szobámba. ahol Leigh még mindig alukált,mint valami édes kiskölyök kutya.Óvatosan fölé hajoltam,és simogatva keltegettem, mikor ő gonoszul megragadott,és maga alá szorított engem.Nem erőszakból tette félre ne értsetek,gyakran ez csinálja amikor valami jó dolgot szeretne mondani,így vigyorogva engedtem hogy a helyemre irányítson,közben elkalandozott a szemem a feszes kocka hasán. És igen,ő az én fiúm! Leigh gyönyörű fekete szemei fölvette a tekintetem,és mosolyogva az arcomat kezdte simogatni:
-Boldog évfordulót Édesem!
-He?.....Az ma van?-vontam össze a szemöldököm a döbbenettől. Teljesen megfeledkeztem az ilyen kis semmiségektől azok után ami Luy-val történt.Nagyon aggódom szegényért,és még Lysandert is helyre kell raknom,arról nem is beszélve hogy mi lesz a zenekarral, nemhogy még évforduló....
-Sejtettem,hogy el fogod felejteni.-nevetett.-Mostanában elég szétszórt vagy....minden rendben?
-Hát....csak az öcséddel van egy kis zűr,és Lucy nagyon kivan...nekem meg rossz előérzetem van velük kapcsolatban.
-Miért összevesztek?-Babrált a hajammal Leigh
-Te nem is tudsz róla? Szakítottak!
Leigh értetlenül nézett tovább ezért töviről hegyire elmondtam a dolgokat. Néha hümmögött és megjegyzéseket fűzött hozzá,közben pedig felöltözött. Miután végeztem a mondókámmal lementünk reggelizni.
-Beszélek Lysander fejével,túl durva amit tett.-jegyezte meg a fiú.
-Rendben,de most már indulni kéne.-Néztem az órára.
Egy búcsúpuszi és már el is indultunk. Én az iskolába,Leight pedig a butikba. Út közben feltettem a fejhallgatóm és a gondolataimba mélyedtem. A suli előtti szokásos helyünkön vártam szép csöndben a többieket,közben pedig leültem a padra és tovább írtam a notebookomon a regényem:
Szerelem a háborúban: 10. Fejezet
Arina megbabonázva nézte a hatalmas cári bálterem népét.Egyszerre volt izgatott és aggodalmas.Ahogy a nagy emberáradatot nézte egyszer csak megpillantotta a felé közeledő Alexandert.A német fiú vörös báli frakkjában könnyen kitűnt a tömegből,és sokan megbotránkozva figyelték az orosz lány felé vetülő szenvedélyes pillantásokat.Kezet csókolva felkérte Arinát táncolni,majd a terem közepén szorosan egymáshoz simultak és lágy pörgésbe kezdtek. Mindketten vágyakozva pillantottak egymásra,mintha szavak nélkül is értenék egymás szavait. Mikor még többen érkeztek a terembe, a két fiatal csöndesen kisomfordált az erkélyre. A kiszűrődő zenére mosolyogva ölelték át egymást. Arina kipirult arccal figyelte a vidám Alexandert, majd egy kósza tincset megigazítva végigsimította a fiú arcát. Alexander kihasználta az alkalmat és még közelebb húzta magához.Érezte,hogy ez az a pillanat,amit nem szalaszthat el,ezért egyre közelebb hajolt a lány forró ajkaihoz...

-ROSALYA!!!!-kiabálta túl a fejhallgatómat Tara.
Gyorsan levettem,majd a laptopomat becsukva a szöszire kezdtem figyelni. A lány éppen borzongva dugta az orrom alá az irodalom füzetét és kapkodva kérdezte mennyit tudok a dolgozatra. Megnyugtatóan a hátát veregettem és mondtam hogy üljön mellém,mert mindent tudok kívülről. Mosolyogva megköszönte majd elővett egy hamburgert és elkezdte majszolni.
-Ha ennyit eszel a végén még meghízol!-vigyorogtam a lány arcába.
-Én soha!-hüledezett.-Majd hip-hop edzésen ledolgozom.-harapott bele az ételébe.
-Ez esetben helyettem is dolgozd le!-vettem elő egy szendvicset.
Akkor csöndben csatlakozott hozzánk Violett aki ismét egy gyönyörű rajzon dolgozott. Csodálva néztük ahogy a ceruzával bánik. Közben a szemem sarkából láttam ahogy megérkezik Lysander is annak a törpe lolinak a kíséretében, és döbbenten tapasztaltam, hogy a közelünkbe se jön, inkább egyedül ücsörög egy fa tövénél. Durcás arccal odamentem hozzá és vele szembe állva néztem le rá:
-Idefigyelj,csak mert szakítottál Lucyval ne tegyél úgy mintha levegők lennénk. Három napja kerülsz engem és a lányokat is és csak ez a törpe hárpia érdekel téged! Gondolkozz már el egy kicsit, hány embert akarsz még megbántani!?-majd fújtatva visszamentem a lányokhoz.
Csak ekkor tűnt fel, hogy mindenki engem nézett, a lányok határozottan megijedtek tőlem, Lysander pedig döbbenten bámult engem.Erre vettem egy mély levegőt és a barátnőimmel együtt bementünk az osztályterembe. Tara mellém,Violett pedig elém ült és mind ketten gondolkozva nézett rám. Közben előpakoltam a tankönyveket és gondolkodtam az imént történteken. Talán túl durva voltam hozzá.....de csak az igazat mondtam. Bár meg kéne tanulnom moderálnom magam. Tara mintha csak olvasott volna bennem, megbökött és mosolyogva a szemembe nézett:
-Ne aggódj,igazad volt. Csak azt kapta amit megérdemelt. És szép dolog volt hogy így kiálltál mindannyiunkért.-Violett helyeslően bólintott,majd ahogy Dake beült mellé (a szünetben jöhet csak be mert nem egy osztályba járnak) vele kezdett beszélgetni.
Megköszöntem a lányok kedvességét,majd kimentem a folyosóra sétálgatni.Biztonságból bementem a mosdóba ellenőrizni a sminkemet,ekkor Amber hatalmas kacaját hallottam meg. Gyorsan bebújtam az egyik fülkébe,és hallgatóztam.
-Szóval lányok megvan már négy kép ,és Castiel azt írta hogy mindjárt küld még egyet. Amint ezt is kinyomtattam minden kész lesz ami a tervünkhöz kell és a kis Lucy is hamarosan visszajön a suliba. Már alig várom az idegbeteg arcát amikor megtudja a mi kis "meglepetésünket".
-Nagyon jó vagy Amber! Kár hogy nem nekem jutott eszembe.-mondta Sharlotte.
Ekkor a kis libák kimentek én pedig kijöhettem a búvóhelyemből. Mérgesen belerúgtam a falba majd értetlenül a telefonomhoz nyúltam. Mégis mit csinál már megint Amber,és ennek mi köze van Castielnek!?

3 megjegyzés: